Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

V. A DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK FŐBB FORRÁSAIRÓL

tett török alattvalókról) és ebbe a forráscsoportba sorolhatók a nagyobb járványok idején létrehozott vesztegzár állomásokon karanténba zártak névsorai valamint az útlevélhatóságok nyilvántartásai is, bár egyik sem kifejezetten demográfiai, hanem közrendé20 szeti célzattal készült. A migrációra vonatkozó fenti források létrehozásában a törvényhatóságok illetve az egyházi szervek csak mint összeállítók és végrehajtók vettek részt, önálló forrásokat általában nem készítettek, hacsak az idegenben történt házasságkötések alkalmával az egyházközségből történt elbocsájtás anyakönyvbe való feljegyzéseit nem tekintjük ide tartozóaknak. Ezzel szemben a XVIII. század folyamán végrehajtott telepítésekről mind az állami szervek, mind a helyi törvényhatóságok, mind az érintett uradalmak 21 rendszeresen készítettek jegyzékeket. 1.4. A család- és háztartás-demográfia elsősorban olyan összeírásokra tud támaszkodni, ahol az együttélők, egymással rokoni kapcsolatban állók adatait rögzítik. Legjobb forrásai azok az összeírások, amelyek az ún. családlapos módszerrel készülnek (ti. amikor minden együttélő csoportot külön-külön íven írnak össze). Ilyen szinte minden népességstruktúrát rögzítő állami összeírás, kezdve a Józsefi népszámlálástól egészen a XX. századi népszámlálásokig. Sajnos ténylegesen csak kis részük maradt ránk. Főleg a XVIII. század folyamán gyakran készítettek ilyet -a teljes népességet név és státus feltüntetésével együtt csoportonként összeíró ún. statuszanimorumot- az egyházi szervek is. a törvényhatóságok illetve az uradalmak forrásanyagában azonban ez a típusú összeírás már csak kivételesen fordul elő, magánkezdeményezésű i 22 , adatgyűjtésről pedig nincs tudomásunk. Nem családdemográfiai célból készültek, de erre is használhatók a végrendeletek, örökösödési perek, melyek bőséggel találhatók a törvényhatósági és 23 uradalmi levéltárakban. 2. Néhány megjegyzés a demográfiai jelenségek történeti vizsgálatának forráskritikájához Röviden azt mondhatjuk, hogy a történeti demográfusnak három alapvető, forrásokkal kapcsolatos problémával kell megküzdenie: a./ A készült forrásoknak csak töredéke maradt ránk. Ez a tö-