Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

IV. Az 1848–1918 közti falusi társadalom kutatásának forrásairól

szerint a nemesi nagybirtokok ügyvitele igen gyatra volt. Ezt cáfolja. A XVIII. sz. végétől a nagybirtokokon megindult a nagyon szigorú gazdálkodási, gazdasági-igazgatási és számviteli fegyelem kibontakozása. Példának hozza Nagyváthy 1796-os, a Festetich-uradalom számára készített közönséges instruktióját, amely alapja az 1820-ban kiadott Szorgalmatos magyar gazdá-nak. Ebben a nagybirtok gazdasági ügyvitelének aprólékos szabályozása van leírva. Tilcsik György előadásával kapcsolatban megjegyzi, hogy Csizmadia Andor könyve nem használható megnyugtatóan, mivel számszerű tévedések vannak benne. Felhívja a figyelmet az 1848-as képviselő-választás igen tetemes mennyiségű anyagára, amelyet az Ólban, a belügyminisztérium országiászati főosztályának második kútfője tartalmaz. Ebben számos képviselöválasztói névjegyzék van. Pontosabb képet kapunk a magyar képviselő-választói rendszerről, ha a teljes népességet megfelezzük - tehát csak a férfi népességet vesszük figyelembe. Majd azt kell kiszámítani, hogy ennek hányad része 20 éven felüli. Vörös Károly következő megjegyzése a régi nemesség képviselőválasztói jogával kapcsolatos. 1848-ban politikailag igen jelentős gesztus volt, hogy fenntartották azon nemesek választójogát is, akiknek anyagi helyzetük azt nem tette volna lehetővé. így politikailag jelentős számú kisnemest nyertek meg ill. semlegesítettek. Jellemző azonban, hogy amikor a központi hatalom nyeregben érezte magát, visszavonta ezt. 1856-ban márcsak azok élhettek választójogukkal, akik igazolni tudták 1848-as jogosságukat és ezek igen kevesen voltak. Vörös Károly a hallgatóság figyelmébe ajánlotta Bece Ferenc nyomtatásban is megjelent nagydoktori disszertációját, amely az 1860-as évek választójogi kérdéseivel foglalkozik és számadatokat is közöl. Felhívta a helytörténeti kutatók figyelmét a római katolikus püspöki levéltárakban található helytörténeti forrásokra. Ezen levéltárak jelentős részében olyan az irattári rendszer, hogy a plébániákkal, iskolákkal folytatott levelezések, helységenként, plébániánként vannak csomózva. Érdekes anyagokat tartalmaznak a katolikus és protestáns papi hagyatékok is. Pl. a prédikációvázlatok jelentős forrásai a papok tudatformáló szerepének. Benda Gyulához kapcsolódva - mennyiben felelnek meg a társadalomtörténeti igényeknek a jogi kategóriák - megemlíti, hogy a Világtörténet c. folyóiratban néhány éve megjelent egy ilyen témájú tanulmánya. Oltvai Ferenc A következő forrásokra hívja fel a társadalomtörténet művelői figyelmét: perceptori iratok extabulációs könyvek, valamint a dicalis összeírások bérlő-összeírás melléklete. Orosz István A fiatal társadalomtörténettel foglalkozó történész generációhoz szól. Megérti őket, hogy mást akarnak csinálni, vagy legalább is másként szeretnék a társadalomtörténetet művelni, mint ahogy azt az előttük járó generáció tette. Egyetért Benda Gyulával a hazai történetírás, történettudomány "bűnbeesését" illetően. A legnagyobb bűn a leegyszerűsített szemlélet, a marxista alapsémák átgondolás nélküli alkalmazása, a társadalmi (és egyéb) folyamatok sematikus, formális ábrázolása. Teljesen érthető, hogy a marxista alapsémákra visszavezetett társadalomtörténet az új generációt nem elégíti ki. Orosz Istvánt örömmel tölti