Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

IV. Az 1848–1918 közti falusi társadalom kutatásának forrásairól

milyen módszereket alkalmazhatnak a feltáró munkában. A magunk részéről ebben a vitában ázt az álláspontot alakítottuk ki, hogy "... a legujabbkori történész benne él, maga is közvetlenül szemlélheti, vagy még élő tanúk elbeszéléseiből elemezheti azokat az eseményeket, amelyeknek az adatközlők részesei voltak. Tehát módjában áll a néprajztól, szociológiától kölcsönzött és saját területére átültetett közvetlen gyűjtőmódszerrel a hagyományos történeti kutató módszerekkel feltárt anyagot úgy kiegészíteni és ellenőrizni, hogy egy történeti folyamatot teljesen megelevenítsen, bemutasson

." Fenti megállapításunkat nemcsak a hatvanas évek elejétől gyakorolt gyűjtő tevékenység, de a muzeológiában szintén igen fontos kiállítási tevékenység alapozta meg. A történeti kiállítások bármely korszakkal, témával foglalkoznak is, céljukat csak a vonatkozó korszak érintett rétegeinek, társadalmi egységeinek életmódjával teheti vizuálisan felfoghatóvá. Egy régészeti, természettudományi, népművészeti kiállítás egy leletegyüttes, kőzet- vagy növénygyűjtemény, kerámia kollekció bemutatásával elérheti célját. Egy történeti kiállítás csak komplex tárgyi, írásos, fotó anyag funkcionális összerendezésével adhat teljességében képet a kiállítást szervező történeti témáról. És ebben a vonatkozásban a történettudomány alá tartozó résztudományok segédletül szolgálnak. A történész által gyűjtött, adatolt, feldolgozott tárgyi és írásos anyag, az ezek kapcsán összegzett eredmények, a tanulságok a történész által a kiállításra kiválogatott életmód-tükröző használati és munkaeszközökön, ízlésvilágot hordozó berendezési és dísztárgyakon, viseleti darabokon, ideológiát bizonyító rituális képeken, fotókon, illetve könyveken stb. át válik látványnyá, érzékelhető, hangulat és milliőkeltővé. A történész által rendezett kiállítás életmödszempontú organizálásában a társadalom valamely rétegének, csoportjának, akár egy tagjának vagy valamely eseménynek a komplex megjelenítése köré szerveződik a bemutatott tárgyak sora. A néprajzi, művészettörténeti, vagy akár a régészeti gyűjtemények darabjai csupán az életmódhoz tartozó, azt jellemző jelenséget illusztrálhatják (például egy mesterségtörténeti kiállításnál természetszerűen a mesterremekek a néprajzi gyűjteményből, a vásározást jelző illusztráció a képzőművészeti gyűjteményből, a parasztpolgári viseleti darabok, bútorok pe-