Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
IV. Az 1848–1918 közti falusi társadalom kutatásának forrásairól
tekét külön megnöveli az, hogy a legtöbb esetben -Vas megyében a kilencből nyolc választókerületben- a nevek mellett pontosan és konzekvensen feltüntették a foglalkozást is. Ennek alapján lehetségessé válik az értelmiségi réteghez tartozó személyek név- és lakóhely szerinti azonosításán túl, a foglalkozási megoszlás kimutatása is. 184B-ban Vas megyében, a kilenc választókerületben összesen 721 értelmiségi foglalkozású személyt írtak össze s közülük 694 fő élt abban a nyolc választókerületben, melynek névjegyzékeibe beírták az értelmiségiek foglalkozását is. Különböző egyéb források -megyei közgyűlési jegyzőkönyvek és iratok, nemesi összeírások, stb.- felhasználásával sikerült e számot éppen 721-re megemelni. Ez nem azt jelenti, hogy minden, a hiányzó egy választókerületben élő értelmiségit azonosítani tudtuk, hanem azt, hogy több, a 9 választókerületben nem értelmiségiként regisztrált választójogosultról sikerült véletlenszerűen kiderítenünk, hogy valójában értelmiségi foglalkozása volt. Hozzá kell tenni, hogy megítélésünk szerint, Vas megyében 1848-ban több olyan személyt is összeírtak értelmiségiként, akik az 1848:V. tc. betű szerinti alkalmazása esetén nem kaphattak volna aktív választójogot. Vasban ugyanis -bár nem egységesen, de a legtöbb választókerületben- értelmiséginek tekintették és így a névjegyzékekbe fel is vették például a számtartókat, tiszttartókat, a számvevőket, az intézőket, a kasznárokat, a harmincadosokat is, sőt találhatunk fl közöttük l-l vívómestert, postamestert és vadászt is. A 721 személy egyébként 15, az értelmiség fogalomkörébe tartozó foglalkozást űzött. A legnagyobb számú csoport a tanároké és tanítóké volt (214 fő), majd a lelkészek (207 fő), a tisztviselők (133 fő), az ügyvédek (50 fő), a mezőgazdasági értelmiség (43 fő), az orvosok (28 fő), a mérnökök (18 fő) és a gyógyszerészek (10 fő) következtek. Az értelmiségiek foglalkozási megoszlásának vizsgálata természetesen tovább finomítható, ha kimutatjuk, hogy az összes értelmiségin, valamint az egyes csoportokon belül hány nemest és nem nemest, továbbá hány polgárt találunk. Ugyancsak érdemes megvizsgálni, hogy melyek voltak a legtöbb értelmiséginek lakóhelyül szolgáló települések, továbbá, hogy az egyes településeken belül hogyan alakult 1848-ban az értelmiségiek aránya. Ezt értelemsze-