Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
IV. Az 1848–1918 közti falusi társadalom kutatásának forrásairól
felmérés mintegy 15 évvel később, 1908-ban történt s tükrözi a századfordulón bekövetkezett változásokat. A nyomásos rendszer a településeknek már csak mintegy 27 %-ában maradt meg, zömmel Erdélyben és a Felvidék észak-keleti megyéiben, ahol mintegy 40-60 % maradt a nyomásos rendszerű faluhatárok aránya.^ A gazdálkodásra vonatkozó részletes források másik csoportját a megyei közgazdasági bizottságok évnegyedes vagy féléves jelentései alkotják, amelyekben az időjárás alakulásától a növényi kártevők pusztításáig, azaz elemi csapásoktól az állattállományt tizedelő járványos betegségekig sokmindenről esik szó. Legjobban hasznosíthatók azonban a terméseredményekre és a vetésterületre vonatkozó közlések."'' 6 Sajnos e jelentések hasznosításának nyomai kevéssé fedezhetők fel még a legjobb falumonográfiákban is. A falusi társadalom belső viszonyrendszerének három legfontosabb aspektusa a jobbágyfelszabadítást megelőzően a földesúrhoz, az államhatalomhoz és az egyházhoz fűződő kapcsolat volt. E háromból egyet, a legfontosabbat: a földesúri függés- és szolgáltatás rendszerét a jobbágyfelszabadítás felszámolta. Ezzel viszont megszűnt az a forrástípus, amely a feudalizmus korában a legbiztosabb bázisa volt a falusi paraszttársadalom kutatásának: az urbáriumok és a földesúri összeírások. A volt jobbágyok és a volt földesurak közötti "végső nagy elszámolás" -hogy Szabad György nagyon találó kifejezésével éljek- a tőkés korszakban is teremtett viszont olyan forrásanyagot, amit legalább az 1848-at követő 2-3 évtized falusi társadalmának vizsgálatánál nem lehet figyelmen kívül hagyni. A jobbágyfelszabadítást követő birtokrendezési eljárások a legtöbb település esetében olyan forrásanyagot teremtettek, amely igen becses kútfője a falusi társadalom kutatásának is. Itt találhatjuk meg azt a bázist, azt a kiindulópontot, amelyhez a tőkés korszak változásait viszonyítani tudjuk. Szabad György, Simonffy Emil, Sándor Pál, Für Lajos, Kiss Géza, Orosz István és mások jóvoltából e birtokrendezési iratok típusait, felhasználhatóságukat elég jól ismerjük. 1 ^ E rövid előadásban nem lehet más a feladatom, mint arról szólni: mire használhatók az úrbéras birtokrendezések során keletkezett iratok. A birtokrendezések alkalmával többnyire megtörtént a felszabadult úrbéri birtokállomány háztartásonkénti terjedelmének és helyének megállapítása. Ezzel rendszerint együtt járt a nem
