Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

IV. Az 1848–1918 közti falusi társadalom kutatásának forrásairól

pátens az ősiség felszámolásával megteremtette a szabad földet, a gazálkodás szabadságának létrejötte, különösen a volt jobbágyfalvak esetében még évtizedekig váratott magára. Az egykori jobbágyokétól elkülönített, volt urasági földeken folyó gazdálkodást a falu, mint közösség nem befolyásolhatta, a volt úrbéresek birtokai pedig még a tagosítások után is a közösség szabályozó hatalma alatt maradtak. Igen jellemző, hogy az úrbéres földek tagosítása során a települések többségében az ún. fordulós és dülős tagosítást alkalmazták (különösen ott, ahol a 19.század derekán még élő valóság volt a nyomásos gazdálkodás), éppen annak érdekében, hogy az évszázadok óta megszokott gazdálkodási rendszer 12 fennmaradhasson. Csak az 1894-ben alkotott XII. tc. a mezőgazdaságról és a mezőrendőrségről mondja ki először, hogy "Mezei földbirtokát a törvény korlátai között, gazdaságilag mindenki szabadon használhatja." s engedi meg, hogy "a nyomásos gazdálkodás rendszerének elfogadására nem kötelezhetők az önálló puszták, tagosított határokban az önálló tagok, továbbá az állandóan bekerített vagy szőlővel beültetett területek tulajdonosai". De még ez a törvény is szól arról, hogy azokban a falvakban, ahol a nyomásos rendszer a törvény megalkotásának időpontjában érvényben van, "az érdekelt birtokosságnak birtokarány szerint számított kétharmad többsége" kell ahhoz, hogy a rendszer fennmaradásáról vagy megszüntetéséről határozzon.

13 Ezek a döntések a törvény hatályba lépését követő hónapokban minden településen megszülettek. Lebonyolításukért járásonként a főszolgabírák voltak a felelősek s jelentéseik alkotják azt a forrásanyagot, amelyet a különböző települések földművelési rendszereinek vizsgálatában falvanként is hasznosítani lehet. Sajnos a Földművelésügyi Minisztériumba küldött jelentéseket a történetírás még nagyon kis mértékben hasznosította csak. Annyi az eddigiekből is kiderül azonban, hogy a nyomásos gazdálkodás 1894 után többnyire csak ott maradt meg, ahol nem volt tagosítás, mint pl. Erdélyben, vagy a lakosság fordulós illetve dülős formában tagosította földjét pl. a Dunántúl nyugati megyéiben és az Északi Felvidéken. Az Alföldön és a Kisalföldön a nyomásos rendszerek hagyományai nem voltak erősek, így már a felmérés is ke14 vés fordulós rendszerű faluhatárt talált. A következő országos