Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
IV. Az 1848–1918 közti falusi társadalom kutatásának forrásairól
ló ere s ráadásul a legtöbb gyűjteménynek nem erőssége a földrajzi névanyag történeti rétegeinek szétválasztása s egy sebtében adott utcanév olyan elemzést kap, mint egy több évszázados dülő9 név. A földrajzi nevek elemzésében a történész nem elégedhet meg a paraszti emlékezet bizonyságtételével, nemcsak azért, mert az emlékezetből természetes módon sok minden kihullik, hanem azért sem, mert az ún. népetimológiák jórésze falusi írástudók vagy félírástudók találmánya, ami a népoktatás csatornáin keresztül jutott el szélesebb falusi tömegekhez. Az általunk vizsgált korszak településtörténeti forrásai közül nem hagyhatók figyelmen kívül a határtérképek , ezek közül is a legfontosabb az 1853-ban kezdődő, de évtizedekig elhúzódó II. kataszteri felmérés minden településre kiterjedő anyaga. A Földmérési Felügyelőségek iratanyagai között a legtöbb esetben e színes kataszteri térképek is megtalálhatók, segítségükkel nemcsak a határ dülőbeosztása, a dűlők és határrészek elnevezése vizsgálható, de a művelődési ágak szerinti megoszlás is. A kataszteri térképek mellett az 1848 utáni időszakban tömegével készültek másfélék is, amelyek természetesen ugyanolyan becses forrásai a kutatásnak, mint az előbb említettek. A kataszteri térképek mellékletei közül most csak a jövedelemszámításokra legyen szabad hivatkoznom, amelyekben a föld hozadékát becsülték meg a földmérők 12 év átlagtermése alapján. A felmérés megbízhatóságát az minősíti, hogy ezek az aranykorona értékek máig is a legvalósabban mutatják a talajminőség különbségeit Magyarország településein. A határ változásairól hű képet adnak azok a földmérési felvételek és térképek, amelyek a Duna, Tisza és mellékfolyóik szabályozása során keletkeztek. A különféle szabályozási társulatok irat és térképanyaga nagy tömegben maradt az utókorra, felhasználásuk annak ellenére sem mondható kielégítőnek, hogy a megyei levéltárak mellett központi levéltár is született anyaguk gyűjtésére és - . , 10 őrzésére. Az organikus egységként vizsgálandó faluban a gazdálkodás színterének tekinthető határ állapotának bemutatásához máig is elengedhetetlen a Pesthy Frigyes céltkitűzése szerinti, az ország minden településére kiterjedő, jórészt máig is kéziratban lévő helynév gyűjtés. 1864-ben a Helytartótanács minden magyarországi
