Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

tőkeállomány biztosítását sem, de nyilvánvaló, hogy felsorolásunk nem teljes, itt azonban ez nem is célunk. Ezek után nézzük, hogy is néznek ki ezek a források, s mire lehet őket használni? Az árvapénztári iratok két fő csoportra oszthatók; az egyik a jegyzőkönyv a maga sokoldalú információhalmazával, míg a másik csoportot a kölcsönzéssel kapcsolatos szerződések, adóslevelek, könyörgő levelek, nyugták, stb. képezik. A jegyzőkönyv mindenekelőtt tartalmazza az árvák nevét, s általában jogi mineműségüket (pl. adózó, polgár, stb.), esetleg külön megemlíti a cigány vagy zsidó minősítést. Mindjárt hozzátesszük, hogy a névanyag nagyon pontos demográfiai elemzésekre alkalmas, ha anyakönyvekkel vagy (és) lélekösszeírásokkal szembesítjük azokat, hiszen a szaporulatra, a családok létszámára stb. lehet belőle következtetni. Tartalmazza továbbá a jegyzőkönyv az árva összvagyonát pénzben kifejezve. Célunk természetesen nem a forráscsoport "mindenhatóságának" bemutatása, egyébként is a forráskritikai szempont megköveteli, hogy a "gyenge pontokra" is rámutassunk. Az első ilyen éppen itt adódik. Köztudomású, hogy a reformkorban kétféle pénzt használtak: a váltóforintot és a konvenciós (pengő) forintot. (Az átváltási arány 2,5:1). Mivel az elszámolási egység uradalmanként, azon belül néha-néha tiszttartóságonként, sőt kerületenként is változott, nem csoda, ha nehezen lehet kideríteni, hogy a forint név mögött mi a valóság. Itt lehetnek segítségére a kutatónak a kiegészítő nyugták -ha megmaradtak-, azokon ugyanis mindig pontosan megnevezik a forint mineműségét. Tapasztalatunk az, hogy a Dél-Dunántúlon döntőtöbbségben az uradalmak váltóforintot használtak a könyvelésben. Egyébként a vagyon összege is mérvadó történeti tény lehet. Egy korábbi dolgozatunkban próbálkoztunk azzal, hogy a társadalmi jogállást rávetítettük a meghalt jobbágyok, zsellérek vagyonösszegére, s az addigi eredményektől teljesen elütő képet kaptunk. Az már külön öröm a kutató számára, ha a vagyon összege mellett a hagyatéki lelt'ár is megmaradt, hiszen ez lehetőséget adhat a vagyon strukturális elemzésére. A vagyon összegén túl a" jegyzőkönyv tartalmazza a kihelyezett kölcsönökre vonatkozó információkat is. Ebből mindenekelőtt megismerhetjük a kölcsönt kérő nevét, társadalmi jogállását, lakhelyét, ami azért fontos, mert nagyszámú hitelkérő esetén tipizá-