Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL
Kaposi Zoltán: AZ ÁRVAPÉNZTÁRI IRATOK FORRÁSTÖRTÉNETI JELENTŐSÉGE A 19. század második felében kialakuló magyarországi tőkés gazdálkodás alaposan megváltoztatta az ország gazdasági-társadalmi struktúráját. A polgári forradalom után jelentős erőfeszítések történtek, hogy a gazdasági szerkezet átalakításához szükséges tőkemennyiséget előteremtsék. A korabeli történeti szakirodalom is érzékelte ezt a változást, s már ekkor komoly alkotások születtek a magyar hitelügyről, élükön Vargha Gyulának több mint 600 oldalas monográfiájával.''' E munkák pozitív, úttörő szerepének elismerése mellett azonban arra is rá kell mutatnunk, hogy a polgári forradalom előtti hiteléletre vonatkozóan ezek a munkák nagyon keveset mondanak, ezt az időszakot -mivel az intézményes, banki keretek hiányoztak- a hitelhiánnyal azonosítják. Talán az eddigiekből is kitűnik, hogy az 1840 előtti falusi hitelélet szinte egyáltalán nem foglalkoztatta a történettudományt. Azok a munkák, melyek az 1848 előtti időszakra vonatkoznak, döntően a nagy- és a középbirtokosok kölcsönügyleteivel foglalkoznak. Külön kiemeljük itt -időrendben haladva- Ungár László, Varga János, Bakács István, Szabad György és Tóth Tibor mun2 káit, amelyek alapvető fontosságúak témánk szempontjából. De természetesen tévedés lenne azt hinni, hogy a feudális társadalomnak csak a felső, mintegy öt százalékát kitevő nemesség foglalkozott a 19. század első felében hitelügyekkel. Véleményünk szerint a korabeli falusi, tradicionális gazdálkodást folytató magyar falvak életét döntően befolyásolhatta a kölcsönök-kamatok-visszafizetések láncolata. A hitelezőhelyek sorában találhatjuk az egyházat (pénzhitelező), a földesuraságokat (mint áruhitelező), ill. a falusi zsidókat, uzsorásokat, s nem utolsósorban a községi árvapénztárakat. A továbbiakban a hely és idő rövidsége miatt csak ez utóbbiakkal foglalkozunk. Az árvapénztárak történeti jelentőségére először Degré Alajos hívta fel a figyelmet az 1950-es években, a magyar gyámsági jogról írt értekezésében. 3 Ez a vizsgálat azonban egy prekoncepció jegyeit viselte magán, így aztán végkicsengése is egyértelmű: a
