Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

l " 321 " szerint fizetne 1644 Ft-ot, a szerződés szerint fizet 705 Ft-ot, megtakarítása 939 Ft."... A kimutatások a jobbágyok pénzbeli levonásait részletesen feltüntetik. Az urbárium bevezetésekor a jobbágyok használatában álló telekrészeket (belső telek, szántó és rét) a bemondás alkalmával becsülték és annak alapján jegyezték fel.^ Amint Battonyán vallották a kilenc pontból álló kérdések egyikére: "Az Helsignek határjában lévő szántó és kaszáló földek házhely után nincsenek kiosztva, hanem ki-ki az lakosok közül erejéhez képest szántó és kaszáló földet foglalván..." A jobbágyok tudták, hogy a felméréskor ki fog derülni, hogy nagyobb a használatukban lévő terület, mint amekkorát a bevallás alkalmával, 1770-ben feljegyeztek. Az urbárium bevezetése 1770 és 1772 között történt, a felmérés öt év múlva, 1777-ben vette kezdetét és 1702-ben fejeződött be. 1777-ben Battonyát, Csanádot, Földeákot, Palotát és Sajtényt mérték fel. 1778-ban Nagylakot, 1779-ben Apátfalvát, végül 1782-ben Makót. Tornyáról nincsen adatunk, valószínűleg nem mérték föl. A fölmérés módja: a határt]három dűlőre osztották (calcatura); ahol már volt szilvás-, vagy káposztás föld, netán kender- és lenföld, azoknak is dűlőt jnértek. Minden jobbágy minden dűlőben kapott telkének részeként megfelelő nagyságú területet. A három nyomásrendben való művelést ill. lehetőséget, ha addig nem lett volna meg, a fölmérés (dimensio) megteremtette. A fölmérés az uraság számára nyomban tetemes jövedelmet jelentett, hiszen a föld használóinak a száma növekedett a bevezetéstől kezdve. A jobbágyság számára a használatukban levő föld (és a belső telek) hiteles nyilvántartása biztosította a teleknek, illetve a telekrésznek a személyes, kétségbe nem vonható használati jogát. Nyomban kiderült, hogy Csanád megyében, miként a töröktől visszafoglalt területen, lényegesen több megművelhető terület van, mint amiről 1772-ben az "első urbárium" tanúskodott. Ennek megfelelően úgy az urbariális, mint a megyei és az állami terheik (cassa domestica, cassa contributio) is növekedtek. Figyelemre méltó, hogy a fölmérés időszakában az urbariális küldöttség főleg a szerződések megkötésekor, és az urbariális panaszok felvételével és továbbításával ad életjelt magáról. A fölmérés a földesurak érdeke, ők is viselik a költségeit. Annak sincs nyoma, hogy a fölmérés eredményeként létrejött tabellákat