Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

módbeli sajátosságokat, amelyekre fény derül az investigatiokból, mint ahogyan azokat a természeti sajátosságokat is, amelyek megragadhatók ezekből a vallomásokból. Terjedelem hiánya okán azonban már csak arról szólnék, hogy -éppen a munkaalkalmakkal, megélhetési lehetőségekkel kapcsolatban- fény derül e forrásokból minden híd-, rév-, szárazföldi- és vásárvámra, legtöbb esetben a fizetni szükséges krajcárok mennyiségére is, tételesen felsorolva a gyalogosok, állatok, üres és rakott szekerek után fizetendő összeget. Másik nagyon fontos mozzanat, hogy minden fábrika, manufaktúra, kőfejtő, malomkő készítő, minden mész- és szénégető hely, posztóványoló, gyapjúkalló megemlíttetik és helyileg is rögzíttetik a vallomásokban, mint ahogyan minden száraz- és vízimalom, minden olajütő, pálinkafőző is. Legtöbb esetben még az állandó boltokat is felsorolják a megvallatottak, mint ahogyan a korcsmáitatás jogának nagyon tarka gyakorlatára is fény derül. Áttételesen művelődéstörténeti adatok hordozói is ezek a vallomások, írásban rögzített formájukat vissza kellett "olvasni" a lakosoknak, azoknak meg kellett érteniük és kezük kereszt vonásával vagy aláírásukkal hitelesíteni. Tehát anyanyelven, a falu nyelvén kellett "kivenni" őket. A lakosság írásbeli készségéről sok mindent elárul az, ha egy községben a falu nevében vallomást tevők, vagy a vallomást hitelesítők mindenike saját kezűleg írja alá a dokumentumot, vagy csak keze kereszt vonásával hitelesíti. Adalékokat szolgáltat a falusi-, mezővárosi pecsétek használatának elterjedtségéhez is az investigatiok sora. Külön érdemes szóvátennünk, hogy kihámozható belőlük a XVIII. századi Magyarország tájegységenként eltérő súly-, terület-, űrés hossz-mértékeinek rendszere, annak tarkasága, az országban használatos fizetési eszközök, pénznemek sokfélesége. Kincsesbányája minden investigatio a nyelvészeknek, történeti földrajzosoknak, néprajzosoknak, helytörténeti kutatóknak, honismerettel foglalkozóknak, történelem szakos tanároknak stb... Hasznosíthatják őket a fauna- és flóra kutatói, a közigazgatás-történettel, településtörténettel foglalkozók, a jogtörténészek, a helyesírás-kutatók, névtanosok, lexikológusok, szótárkészítők... De nem dicsérni, csak jellemezni akartam ezt a forrástípust. Felhívni rá a figyelmet, és biztatni országos feltárásukra, ki-