Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

szinte kizárólag a szolgabírák végezték a vizsgálatot, hallgat23 ták ki a tanúkat. A tanúkihallgatási jegyzőkönyveket, mivel a jogbiztosító szerepük minden kétségen kívül állott, gyakorlatilag sohasem selejtezték. A XVIII. század közepétől meginduló első nagy levéltárrendezések során e jegyzőkönyvekből -együtt a más tárgyban felvettekkel- általában külön tárgysorozatot hoztak létre, amelyek később önálló fondok vagy állagok lettek (például Somogyban a IV. 1. fond. -Somogy vármegye nemesi közgyűlésének iratai- ff. jelű állaga az Investigationes), vagy megmaradtak állagokon belüli iratsorozatoknak (például Borsodban, ahol a IV. 1. fond c, illetve d. állagainak -Acta iudiciaria prothocollata, illetve von prothocollata- XVII. számú, tárgysorozat jellegű specieseit alkotják). Az ezekbe a sorozatokba rendezett jegyzőkönyvek általában a határjárás helyszínén felvett fogalmazványok -s ennek megfelelően sokszor igen nehezen olvashatók-, amelyekrőla szükséghez képest több másolat is készült. E másolatokkal a peres iratok között találkozunk, mint permellékletekkel. Ha a mellékletként fennmaradt jegyzőkönyveket összevetjük a külön sorozatokba rendezett fogalmazványokkal, kiderül, hogy az előbbi a gazdagabb: gyakran megesett ugyanis, hogy a másolók a fogalmazványt maguknál tartották vagy elveszítették. Ebből viszont az is következik, hogy a vármegyei tisztségviselők hátrahagyott iratai között -"zseblevéltáraikban"- ugyancsak felbukkanhatnak ilyen jegyzőkönyvek. - Ami pedig a határpereket illeti: ezeket is más-más helyre sorolták be a későbbi levéltárrendezések. Néhol külön megnevezett állagok, néhol a polgári perek között találhatók meg, néhol pedig a teljes, de valamilyen szemponból -például befejezett és nem befejezett perek, stb.- részekre bontott peresanyagban kaptak helyet. S ezeknek a pereknek egy-egy másolati példánya került azután az érdekelt családok vagy uradalmak levéltárába. Mindebből nyilvánvaló, hogy a megyei levéltárakban való kutatás mellőzhetetlen, hiszen éppen a családi levéltárakat érte a legnagyobb veszteség az idők során. Határvizsgálai jegyzőkönyvekkel tehát sok helyen találkozhatunk és biztos, hogy igen nagy mennyiségben. S a nagy mennyiséget ezúttal külön is hangsúlyoznunk kell, hiszen a kutató sokszor csak a nagy számok törvényében bizakodhat, mivel a hiedelmekkel és szokásokkal való bizonyítás csak akkor vált fontossá,