Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL
Az 1541 utáni időben aztán már tömegesen keletkeztek a községbírói iratok, illetve maradtak fenn máig. így tehát téves Ember Győző azon állítása: "írásbeli ügyintézéssel a XVI. és XVII. századi községeknél még nem találkozunk." 10 2. A községbírói írásbeliség létrejöttének társadalmi feltételei A községek ügyintézésének kezdetére nyilvánvalóan a szóbeliség egyeduralma volt a jellemző. Az írásbeliség kiterjedésének a folyamata a legfelsőbb állami hivatal, a királyi kancellária írásbeliségének kezdetétől, amelyet közismerten 1181-től számítunk, a legalsó közigazgatási szintig a községek szintjéig, mintegy 200-250 évet vett igénybe. Alapvetően három tényező, feltétel együttes megléte, illetve kibontakozása volt szükséges hozzá. Először a községi írásbeliségnek társadalmi méretű szükségszerűségként kellett megjelennie a községek felsőbbségei (királyi-állami, egyházi, megyei hivatalok, illetve királyi, egyházi, magán földesúri és városi földesúri birtokigazgatás) részéről és a község belső, önigazgatási ügyintézése részéről. Másodszor a községekben elégséges számú írástudónak kellett jelen lennie a mindennapi életben. Harmadszor a papír árának popularizálódnia kellett. A három tényező, feltétel együttes megléte már a XV. század végén megnyugtatóan bizonyítható. A felsorolt három tényező közül legkorábban a felsőbbségek igénye jelent meg a községekkel való írásbeli érintkezésre; ez elsősorban az adóelszámolásokra és az ingyenmunka elszámolásokra vonatkozik. De ezektől jócskán eltérő írásbeli kapcsolatokról is szólnak forrásaink. Felkeszii nemesek panaszolták 1427-ben, hogy jobbágyuktól, György deáktól a keszii nemesek a reá bízott okleveleket hatalmasul elvitték. Losonczi Albert 1456-ban írásban parancsolta meg a szentmártoni bíráknak és lakosoknak, hogy Várdai Miklós és István segítségére legyenek, ha tőlük erre felszólítást kapnak, mert szövetségre lépett a Várdaiakkal. De maga Zsigmond király 1408-ban pásztói Rátóti Lőrincnek adott salvus conductusa intitulációjában sem mulasztotta el felhívni a községi bírókat, hogy utazó hívének segítségére legyenek. Másrészt a községek belső igényeit jelzik azok az esetek, ami-
