Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

tanító, a különböző szegődményesek fogadásáról. A tanács által kiküldött deputáció végezte a hivatalos eljárást (pl. osztoztatás, becsű elvégzése, határjárás stb.) és képviselte a községet a megyei fórumokon (a bíró vagy a jegyző vezetésével). A tanácsülés általában csak akkor volt határozatképes, ha az elöljáróságnak legalább a fele jelen volt. Az ülések jegyzőkönyvét az állandó községi jegyző (vagy ennek hiányában a tanító) vezette. Az elöljáróság tagjai közül ő függetlenedett először más munkától, hivatala élethivatássá vált, ezért a polgári korszakban ő képviselhette a szakszerűséget a többi (laikus) elöljáróval szemben. Nem mindenütt ragaszkodtak ahhoz, hogy nemes származású legyen. 6. A nemesi község szervezetében jelentős mértékű differenciálódás ment végbe a 18. század utolsó negyedétől kezdve: a bírótól a pénzkezelést a perceptor (pénztáros) vette át, melléje néhol (Szentgál) már ellenőrt (controllor) is állítottak az 1810-es években a visszaélések elkerülése végett. 1790 után az erdők felügyeletét mindenütt az erdőinspektor (felügyelő) látta el. Külön bírákat állítottak a kocsmák, malmok, pálinkafőző házak ellenőrzésére. A tűzvédelmet a korombíró (füstbírő vagy hadnagy) egyedül, vagy a neki alárendelt személy (tizedes) segítségével látta el. A differenciálódás mértéke függött a nemesi község nagyságától, a közjövedelmi források összetételétől. A legfejlettebb önkormányzata kétségtelenül Szentgálnak volt: itt a 19. század elején már 20-25 tisztségviselőt választottak. 7. A feudalizmus utolsó évtizedeiben Veszprém megyében a nemesi községekben a lakosság többségét már a nem nemesek tették ki."""" A jobbágyok természetesen kezdettől fogva kívül rekedtek az önkormányzat körén, az agilisek ("nőnemesek") viszont még a 18. században legtöbb helyen részt vehettek az önkormányzatban. Egészen addig, amíg a megyék adóztatni nem kezdték őket. Ekkor kiszorultak az önkormányzatból és külön elöljáróságot (bíró, esküdtek) szerveztek. Zalában ez az elkülönülés már a 18. század közepén bekövetkezett, Veszprém megyében csak a 19. században (s ekkor sem mindenütt). 8. A kutatás természetéhez tartozik, hogy mindaz, amit elmondtunk, az írásos források adatain alapszik. Az iratok azonban csak hézagosan tükrözik az önkormányzatok fejlődését, kezdeteikről pedig nem is tudósíthatnak.