Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

ben találhatók. Külön figyelmet érdemelnek a mezőgazdasági szak­lapok, mindenek előtt a Magyar Gazda. Ebben időnként az ország különböző tájairól készült helyzetfelmérésekre akadhat a kutató, amelyek nem csupán ismereteit gazdagítják, hanem hallatlanul meg­könnyíthetik más egyedi, önmagában álló adatainak valósághű ér­telmezését is. De ha nincs is abban a szerencsés helyzetben, hogy az általa vizsgált helységről vagy tájról részletes infor­mációt kaphatna, saját eredményeinek a másutt létező viszonyok­kal történő egybevetéséhez mindenképpen alapul szolgálhat, ezért a történetírás comparatív művelésének mellőzhetetlen feltétele a lapok vonatkozó anyagának áttekintése. Végül szólni kell a publikált naplókról, illetőleg emlékiratok­ról, amelyekről gyakran csak akkor derül ki, hogy az ország mely tájairól és milyen vonatkozásokban adnak híreket, amikor kézbe veszi őket a kutató. Mégpedig esetenként nem is akármilyen, ha­nem a mindennapok életéről máshonnét be nem szerezhető informá­ciókat. Ennek bizonyítására hadd hivatkozzon egy, a közéletben és politikában egyáltalán nem jegyzett, olyan felső-magyarorszá­gi kisnemes -egyébként hangulatos leírásokban bővelkedő- vissza­emlékezéseire, illetőleg a benne megörökített jelenetek-jelensé­gek egyikére. Nem idézem, csupán összefoglalom az ott rögzítette­ket. Az utcán kocsizörgés hallatszik. A saját telkén gazdálkodó kisnemes famíliája összerezzen és megretten. Minden tagja lélek­zetét visszafojtva hallgatódzik. Úristen, melyik ház előtt áll meg a kocsi? Kihez érkezik vendég? De hamarosan igazolcdik a fé­lelem: a patacsattogás az ő kapujuk előtt marad el. Nincs mit tenni. Mindenki örömet színlelve rohan ki. Állelkesedéssel húz­kodja le a szekérről és ölelgeti a négy jövevényt, aki az arcok pírját az örömteli fogadtatás következményének véli. A gazda szemrehányásokat tesz a vendégeknek: miért ilyen ritkán jártok felénk? Miközben ovációval tereli őket befelé, a gazdaasszonyt egyetlen gondolat foglalkoztatja: mit adok ezeknek enni? Hamarjá­ban és suttogva utasításokat osztogat a gyerekeknek: ki melyik jobbágyportára szaladjon, és honnét mit kérjen kölcsönbe. És míg a gazda odabenn a vendégeket szórakoztatja, a gyerekek a falhoz lapulva, észrevétlenül térnek a zsákmánnyal haza. Kinek csirkét, kinek tojást, kinek vajat, kinek mézet és kinek szalonnát sike­rült kikunyerálnia. Elkezdődik a sütés-főzés, a vendégek előbb

Next

/
Oldalképek
Tartalom