Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

névanyagnak pedig azonosításánál és lokalizálásánál mekkora körültekintéssel, milyen alapos nyelvi, paleográfiai és földrajzi ismeretek birtokában kell eljárni. A falutörténet forrásainak egyik leggazdagabb csoportját alkotja a családi és általában az uradalmi levéltárak egy része. Azért mondom, hogy egy része, mert vannak, főleg a kisebb levéltárak között, jócskán olyanok is, amelyek a beléjük tartozó iratanyag jellege folytán csak kevés olyan információt tartalmaznak, amely tárgyunk szempontjából hasznosítható. Hiszen akadnak, amelyekben csupán földesurak egymás közt bonyolított pénzügyleteinek dokumentumai, vagy a vizsgált falu semmi kapcsolatban nem álló családtagok és ismerősök magánlevelezése öröklődött az utókorra. De még az ilyenekben is rendszerint fedezhető fel olyan részadat, amely -ha másra nem, de- más forrásból szerzett információk megerősítésére vagy megkérdőjelezésére használható, ezért a falukutatónak ezeket is mindenképpen be kell vonnia vizsgálódásai körébe. Az uradalmi és családi levéltárak számos olyan jellegzetességgel rendelkeznek, amelyek más típusú forrásokat nem, vagy csak részlegesen jellemeznek, illetőleg együttesen és egyszerre csak bennük, másutt viszont ilyen összetételben nem, vagy csupán elvétve találhatók meg. Először is a mindenkori földbirtokos vagy annak uradalma a feudalizmus egész korszakán át törés nélkül jelen volt a falu életében és bár időszakonként változó mélységig, de befolyásolta azt. Ebből az anyagból tehát megragadható, de legalábbis kitapintható, vagy még inkább kikövetkeztethető annak a változásnak számos területe vagy vonatkozása, amelyen a falu társadalma keresztülment, de fény derül belőle arra is, ami stagnált, a stagnálás időtartamával együtt. Azután: a földesúrnak nem csupán érdeke fűződött ahhoz, hogy a falura vonatkozó adatok lehetőleg pontosak és hitelesek legyenek, de a követelménynek mindenki másnál jobban érvényt is tudott szerezni. Ezért a levéltárak azon dokumentumai, amelyek a földesúr kezdeményezésére vagy saját céljaira keletkeztek, feltéve persze, ha nem más érdekeltek vagy érintettek számára szánta őket, a legmegbízhatóbb források közé tartoznak. Továbbá: a földesúr volt az, akit a falu életének legtöbb területéhez szál kötött, ebből kifolyóan iratanyaga rendkívül változatos; egy-egy átlagos családi levél-