Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK
Abból a tényből következően, hogy az idő múlásával egyre több azoknak az eseményeknek a száma, amelyeket már megörökíthetett a fényképezőgép, lassan" a történelemnek egy újfajta látásmódja is kialakul. A történelemnek a múlt szociológiájaként való felfogása pedig magától értetődően vonja maga után azt, hogy a fénykép hitelességét forrásként tekintsük. A technika eredményeként ez a forrástípus óriási mennyiségben halmozódik fel. Rendkívüli, az élet minden területét átfogó gazdagsága a tudomány számára felteszi a kérdést, hogyan lehet használhatóvá, áttekinthetővé tenni, hogyan lehet eligazodni ebben a fényképtengerben? Mit is jelent a történész számára, hogy a fotó mindig egykorú és mindig hiteles? Miről szólhat egyáltalán egy fénykép, avagy a fényképeknek olyan, esetlegességükben is összetartozó halmaza mint egy család fényképgyűjteménye? Ezekre a kérdésekre próbálok válaszolni egy fotógyűjtemény bemutatásával. A Ghyczy - Rakovszky - Szmrecsányi - Berzeviczy - Szinyei Merse családegyüttes legutóbbi hat (150 évnyi) generációjának rekonstruálásakor a kutató nincs híján forrásanyagnak. E családok jónéhány tagjáról megemlékezik mind az eseménytörténet, mind a politika- és a tudománytörténet. Cselekedeteik, műveik, személyiségük (mondhatni, személyes szándékuktól függetlenül) megőrződött az utókor számára. A kiterjedt, nagyszámú família azonban sok-sok "hétköznapi", "egyszerű", azaz nem hivatásos művész-, politikus stb. egyéniséget is maga közé számíthat; az ö életművük, mindennapjaik története a társadalomtörténet számára fontos kutatási terület. E kutatás számára különösen szerencsés az a körülmény, hogy az elmúlt száz évben szinte folyamatosan volt a családtagok között olyan személy, aki önmaga, szűkebb családja, avagy a tágabb rokonság számára leírta emlékeit, naplót vezetett, rendszerezte kiterjedt levelezését, összegyűjtötte és leírta a családtörténeti adatokat, esetleg egy-egy ház vagy birtok történetét. A kiterjedt rokonságban nem ritka a festő- és írótehetséggel bíró családtag. 5 Ily módon az inkább nemesi öntudatból táplálkozó dokumentáló, hagyományőrző hajlam és öntudat mentalitása keveredik a polgáribb, a művészalkathoz közelebb álló önkifejezés megnyilatkozásával .
