Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

dalmi folyamat a régi, patriarkális városi patricius-rétegek hanyatlása (a cseh Anna Maria Tilschová, a horvát Vjenceslav Novak, a szerb Borisav Stankovic regényében). Az emelkedés és a későbbi hanyatlás stációin gyakran előfordul régiónk családregényeiben, hogy egyes központi hősök megváltoztatják nemzeti hovatartozásukat, s ami azzal jár, nyelvet, sőt nevet cserélnek. Az asszimiláció, a horizontális társadalmi mozgás bemutatása specifikus sajátossága a kelet-közép-európai családregényeknek. A következő művek jelentésformáló centrumában kapott helyet az asszimiláció-disszimiláció problémája: A régi ház (Tormay Cecilé), Krauzéék és a többiek (Herminia Naglerowa), Gyökerek és hajtások (Svetozár Hurban-Vajansky) , A Rovesny család (Ján Caják), Az utolsó Stipancicok (Vjenceslav Novak), Glembay-ciklus (Miroslav Krleza). Igen érdekes, hogy a lengyel és a magyar regényekben az asszimiláció (a lengyellé vagy magyarrá válás) egyértelműen pozitív értékhangsúlyt kapott, a két szlovák regényben és a horvát regényben viszont negatívat.' Ez utóbbiaknál az anyanyelv elhagyása egyenértékű a romlással és züléssel, hiába kínál magasabb pozíciót az asszimiláció. A végső hanyatlást például az jelenti a zenggi patrícius család számára, amikor Ante Stipancic fia átkereszteli magát Istvánffy Györgynek. Befejezésül annak a meggyőződésemnek kívánok kifejezést adni, hogy a múlt sokoldalú rekonstrukciójának művelete közben elengedhetetlen a társadalom múltjával kapcsolatos reflexiók számbavétele is, beleértve a szubjektív víziókat, a művészi képzelet reflexióit, hiszen a kor teljes valóságához ezek a reflexiók is hozzátartoznak.