Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

Nem végeztem statisztikai vizsgálatot, de annyit megállapíthattam, hogy a társaság törzsében a volt középnemesség leszármazottainak nem volt nagy súlyuk. Ugyanakkor magyarországi és nem magyarországi németek viszonylag nagy számban voltak jelen. Mindkét tényezőt a város és a megye földrajzi-történelmi helyzete sokban magyarázza. Nem mondok újat azzal, hogy a nemesi eredetű és polgári szokások tarkán keveredtek a Lindl-ház társaséletében. Időkorlátozottság miatt csupán néhány alapvonásra kívánom fölhívni a figyelmet. Nemesi hagyomány, hogy a társaságban sok a rokon és atyafi; a látogatásoknak nincs rögzítetten szokott, megszabott ideje, bár bizonyos meghívásos alkalmak (zsúr, tea), melyek polgári eredetűek, ellenkező tendenciát mutatnak; a nagy egyházi ünnepek és a farsang rokoni vendégeskedési időnek számítanak, szállóvendégekkel; föltűnően a névnapot ünneplik és nem a születésnapot, ajándékozás nincs; polgári mentalitásra vallanak a séták, a sportesemények látogatásai, hangversenyek stb., mint a modern városi élet velejárói. Ugyancsak polgári vonás a takarékosabb életvitel: nincs trakta. Az pedig, hogy a naplóíró házikisasszony önálló foglalkozást űz, lényegében eltartja magát, kifejezetten a polgári világ jele. Ha nincs a nagy társadalmi háttér, valószínű, hogy a korabeli Gyulán ez alacsony presztízst képvisel. Az ismertetett forrást aligha lehet típusnak nevezni, inkább beszélhetünk egyedi, szerencsés módon keletkezett és fennmaradt naplóról, melynek írója a társaséletet szinte kultuszként élte meg. Amint másirányú kötöttségeim engedik, szeretném a naplót részletesen földolgozni. Áz eredményeket azonban majd csak akkor lehet általánosítani, ha más hasonló feldolgozások is készülnek. Gyula, az alföld-széli városka országos viszonylatban is páratlan etnikai és vallási összetételével, mely megyeszékhely- és uradalmi székhely- voltával egészült ki, sajátos társadalom-szerkezetet mondhatott magáénak századunk elején. A Lindl-család kiterjedt rokoni kapcsolatai és összeköttetései révén lett találkozó helye a különböző csoportokra bomló középrétegbeli társaságnak, melyet a kisváros szűkös lehetőségei különben.is összefelé tereltek. Ha nem is típusa, de egyik változata volt ez az éppen megszülető, de azóta elsüllyedt magyar kisvárosi társadalomnak.