Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

Egy-egy hasonló kivételtől eltekintve szintén a közepes gyorsaságú karrierek jellemzik a második generációs újnemesek másik nagyobb csoportját, mely a gazdaság felől érkezett a minisztériumokba. A nemesi oklevelek adatai szerint a családfők foglalkozása: 5 földbirtokos, 3 jószágigazgató, B vállalat-, bank- és biztosító társasági igazgató, valamint 5 nagykereskedő. Felmerül a kérdés: a vizsgált személyek pályaválasztása, állami alkalmazottá válása mennyiben jelzi egyúttal, hogy az adott család elfordult a gazdaságtól s a vállalkozástól? A kérdés annyival is indokoltabb, hiszen a mostani konferencia előző szekciójának vitájában sok szó esett a görög kereskedők eltűnéséről. A tisztviselői mintában előforduló Sacelláry és Agorasztó leszármazottak példája azt mutatja, hogy ezek a családok, módosítva pályájukat, megőrizték vezető pozíciójukat, s csupán a gazdaságtörténeti érdekű forrásokból tűntek el (olykor még azokból sem - ld. például Sacelláry Irén házasságát a szintén újnemes Törley József pezsgőgyárossal). Az is félrevezető lehet, ha a vizsgálódást az adott személy hivatali munkásságára szűkítjük. A nagyszervezetek menedzsereinek leszármazottai ugyanis az állami állás mellett gyakran átveszik apjuk helyét egy-egy részvénytársaság igaZgatÓtanáfl csában (Burchard-Bélaváry, Emich, Országh) . Olykor a kapcsolatok bővítését vagy a szakmai ismeretek megszerzését segíti elő az átmeneti minisztériumi szolgálat (Harkányi, Luczenbacher) . Leginkább még a mezőgazdaság felől érkezők távolodnak el az apa foglalkozásától és életvitelétől, bár az öröklött birtok rendszerint a tulajdonukban marad 1 (Feszty, Kun, Vértesy F.). Befejezésül a vizsgált tisztviselők nemesi orientációjának kérdését szeretném felvetni. Mennyiben közelednek az újnemes hivatalnokok az egykori kiváltságosok rétegeihez, s törekednek a nemességbe való beilleszkedésre? A választ a 133 személy házassági adataival igyekszem megadni. A 79 első generációs tisztviselőből 58 esetben sikerült megtalálni a feleség nevét, s közülük 13-an származtak régebbi nemesi családból. Persze ez az alacsony arány önmagában még kevéssé meggyőző, hiszen a házasság időben rendszerint jócskán megelőzi a nemesítést. A második generációnál azonban ez a kifogás elesik, ennek ellenére a nemesi orientáció alig növekszik a házasodásban. Az 54 fős csoportból 32 esetben ismert a házastárs neve, s ebből 11 feleség volt nemesi származású. Ha