Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

Benedek Gábor: A DUALIZMUSKORI ÚJNEMES MINISZTERIÁLIS TISZTVISELŐK - A NEMESÍTÉSI IRATOK TÜKRÉBEN Előadásomban arról a vizsgálatról szeretnék szólni, melyet a dualizmuskori minisztériumok újnemes tisztviselőiről folytattam. Adataimat részben címtárakból, lexikonokból és kézikönyvekből, részben a Király Személye Körüli Minisztérium anyagában található nemesítési iratokból merítettem. E minisztérium jól megmaradt állományában két irategyüttes foglalkozik a nemesítésekkel: egyrészt a nyomtatott formában is hozzáférhető Királyi Könyvek, másrészt az elnöki osztály iratai.'*' Az utóbbi fond igen alkalmas olyan személyek életrajzi adatainak kutatására, akik királyi jóváhagyáshoz kötött kitüntetést, címet vagy nemességet kaptak a korszakban. Az elnöki osztályhoz érkező szakminisztériumi átirat vagy a nagyrészt azonos szövegű felségfelterjesztés az egyéni életutakról tájékoztat (születési hely és idő, vallás, legmagasabb iskolai végzettség, munkahelyek a beosztások és rangemelések időpontjaival, szakmai és közéleti tevékenység, korábbi kitüntetések). A királyi jóváhagyást megörökítő oklevélbe -a tulajdonosnak, sajnos, visszaküldött anyakönyvi kivonatok alapjánrendszerint felvették a családtagokat is, majd ezt a névanyagot vezették be a Királyi Könyvekbe, bár nem minden esetben. Az iratok között gyakran fellelhető még az oklevél kiállításával kapcsolatos levelezés, s a különböző értesítések, kérvények és sürgetések híven tükrözik, hogyan vélekedett az érintett személy a címadományozásról. Az ismertetett levéltári dokumentumokat főleg olyan tisztviselők esetében hasznosítottam, akikről az egyéb források hallgattak. Mivel a vizsgálódás nem terjedt ki a korszak újnemes tisztviselőinek valamennyi csoportjára, csupán a minisztériumi hivatalnokokra, a kiválasztás sem az aktuális foglalkozáson alapult, hanem a korábbi kutatásaimhoz kialakított mintán. Tavalyi, salgó2 tarjáni előadásomban már elmondtam, hogyan állítottam össze azt a több mint ezer fős névjegyzéket, mely becslésem szerint a dualizmuskori minisztériumok teljes fogalmazói karának mintegy fe-