Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

sá vált a jelzett északi megyék falusi lakossága számára, hogy még 1918 végén is 12 munkásgazda közölte, hogy a következő esztendőre Nyitra megyéből 720, Bars megyéből 780, Túróc megyéből 200, Zólyom megyéből 150 munkás szeretne a ménesbirtokra szerződni. (Együttesen 1850 fő.) A szerződést megkötötték, de teljesíteni már nem lehetett. Mondanivalónk végére tartalmi és kutatásmódszertani okokból egyaránt néhány megjegyzés kívánkozik: 1. A levéltárakba került közigazgatási iratok selejtezése során nemegyszer utólag derül ki, hogy az egységesített gyakorlat szerint készült egykori, bármily célú jegyzékek, nyilvántartások mire használhatóak a kutatásban, az ügykör tanulmányozása önmagában kevés a forrásérték megítéléséhez. 2. Az idénymunkásság történetének életközelibb feltárása az egyes településekre, munkahelyekre, családokra, személyekre s a munkavállalók szezonális mozgásának tényeire "lebontva" kísérelhető meg. A források között az egyéni ügyeket is tartalmazó alsó- és középfokú igazgatási fondok jöhetnek első renden számításba (különösen a főszolgabírói, polgármesteri, alispáni iratokat tartalmazó fondok- a mezőgazdasági idénymunkások esetében), ritka esetben a megmaradt uradalmi iratok. Ez utóbbiak Mezőhegyesen hiányoznak. 3. A további kutatások során ki kell erre terjedni az idénymunkások lakóhelyén vezetett, a társadalmi-gazdasági viszonyok részleteinek személy szerinti megvilágítására alkalmas, ugyanakkor a tagozódás alapját és mértékét konkréten kifejező írott forrásokra is (adófőkönyvek, telekkönyvi adatok, egyházi nyilvántartások stb.). Ennek keretében közelebbről meg kellene vizsgálni családi és egyéni szintig "lemenőén" az idénymunkások otthoni településviszonyait és életmódját is. 4. Az északi megyékből induló munkaerő-vándorlásnak ágazatilag és területileg egyaránt voltak más "célpontjai" is. Sokan mentek el ipari segédmunkásnak (főleg építkezésekhez, idényüzemekhez), a lányok háztartási alkalmazottnak, bolti kisegítőnek. A privigyei járásból munkásvállalkozók révén elszegődöttek területi "szóródása" pl.a századforduló után Németországtól Ausztrián és Morvaországon át Szlavóniáig és Brassóig terjedt, túlnyomórészt cukorrépatermesztő nagybirtokokra. Elindulásuk helye, időpontja, a "céltelepülés" neve ismert, munkavégzésükről, keresetükről, életmódjuk és szemléletük feltételezhető átalakulásáról viszont keveset