Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK
részvénytársaságok és szövetkezetek a cégiratok mellett okmánytárral is rendelkeznek: éves beszámolók, mérlegek, igazgatótanácsi ülések jegyzőkönyvei, leltárak stb. Az iratok forrásértéke : a cégbírósági jegyzék mindenképpen szilárd alapot ad a cégek "életrajzi adatainak" megszerzéséhez (bár erre a Központi Értesítő is alkalmas). Az ezen túli irat- és okmánytári adatok értékelése szempontjából az iratanyag élesen két részre bomlik: a francia elnevezés (société anonyme) visszaferdítésével "névtelen társaságok"-nak nevezhető részvénytársaságokra, és a természetes személyekhez -és ezáltal személynevekhez inkább köthető- egyéb társaságokra. Az előbbiek iratanyagának értékét a rendszeresség adná (legalábbis a mérlegbeszámolók szempontjából), de ez az előny igencsak látszólagos. Elegendő talán, ha Ferber Katalinnak, az "Üzemtörténetírásunk kérdései" című tanulmánykötetben megjelent, a vállalati mérlegek értékelésével fog12 lalkozó dolgozatára utalunk. Közismert például, hogy a vállalatok vagy bankok saját fondjaiban megőrzött belső mérlegek más bontásban, más adatokat tartalmaznak - amint ezt Koroknai Ákos és Soós László már több esetben hangsúlyozta. Mindenesetre ezek a mérlegek az összehasonlíthatóság hiányában meglehetősen keveset mondanak és ezért csak akkor érdemes hozzájuk fordulni, ha nincsen más elérhető forrás. A részvénytársasági anyag másik kínálkozó kihasználási lehetősége a részvényjegyzési névsorok elemzése, mely azonban reális eredményekre csak szigorú önkorlátozással vezethet. Tudomásul kell venni, hogy sem az alapításkori jegyzések és befizetések, sem pedig a közgyűlésekre letett részvénykötegek nem jelentenek többet pillanatnyi helyzetjelentéseknél, arról nem is szólva, hogy a részvények általában nem is voltak személyhez kötöttek elvileg bárki (stróman) bemutathatta őket. Megfigyelhető továbbá a letett részvények mennyiségének óriási ingadozása: az alapításkori lejegyzők gyakran "hivatásos gründerek", akik a vállalkozás "sínretétele" után "kilépnek az üzletből". De az egyes közgyűlések között is hatalmas -csupán a részvényforgalommal nem magyarázható- ingadozások mutatkoznak. A részvényt letevő ügyvédek nagy száma erős képviseleti rendszerre utal. Ezzel együtt, hosszú idősorok összeállítása lehetővé teszi bizonyos "tulajdonosi magok" összeállítását. Bár a nagybankokra vonatkozóan a "ki
