Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK
A mindkét malom alapításában meghatározó szerepet játszó Wahrmann cég közvetlenül csak a Pannoniában képviseltette magát az igazgatóságban, így itt folyamatos az adatsor, a Lujzában Wahrmann Mór testvére, Sándor az igazgatósági tag, egyébként szintén változó mennyiségű letétekkel. Az utóbbi esetben Wahrmann Mór a hetvenes évek közepén és a nyolcvanas-kilencvenes évtized fordulóján a legnagyobb részvénybirtokos a listán, valószínű azonban, hogy a közbeeső időszakban sem adta el részvényeit, egyszerűen megelégedett a cégvagyonhoz tartozó 20-25 db alkalmankénti szerepeltetésével cégvezetője útján. Az üzleti ciklus alakulásával 4 összevetve joggal feltételezzük, hogy az 1877-79 közötti 20-25 Vos, valamint az 1882-85 közötti 15-20 h-os osztalékok aligha indíthatták Wahrmannt a Lujza részvényektől való megszabadulásra, s közben is legfeljebb könnyíthetett hausse-pozícióján. Valamelyest más a helyzet a Pannóniánál, ahol igazgatósági tagságot is viselt, ami feltételezte bizonyos mennyiség állandó birtoklását, de a folyamatos adatsor jóvoltából nyomon követhető a hullámzás. Az egyre növekvő letét itt, növekvő részvénytulajdont is jelenthet (ami jól illeszkedik a hetvenes évek végén fizetett magas osztalékokhoz), amint az 1883-84-es redukció is harmonizál az osztalék zuhanásával, akárcsak az évtizedvégi mérsékelt gyarapodás a lassú emelkedéssel. Ugyanezekből a forrásokból egyébként az is megragadható, miként koptak ki az alapító nagyrészvényesek a birtok szerinti élcsoportból, végül már csak az igazgatótagsághoz szükséges minimummal iratkozva fel a közgyűlésen résztvevők listájára. A névre szóló részvények piaca azonban a jelzett időszakban is lokálisan korlátozott maradt, még ha a nagymalmok kivitelre ontották is a sokféle lisztet. Nem véletlen tehát, hogy a magyarországi malomipar részvényeinek még 1913-ban is 90 %-a itthoni kezekben volt. 5 Az mindenesetre tény, hogy a részvényes listák egyik fajtája sem kötötte le idáig történetírásunk figyelmét. 6 Ha pedig a magyarországi részvénypiac kialakulására utalás történt -bizonyára az 1864-ben Pesten szerveződő tőzsde jóvoltából-, általában az ottani árjegyző lapon szereplő és fővárosi telephelyű vállalatokról esett szó. Pedig, mint közismert, a magyarországi részvénytársaságok térhódítása a kiegyezést követő Gründerzeit idején
