Kereskényiné Cseh Edit: Békés Vármegye levéltára 1715-1950. Ismertető leltár - Segédletek a Békés Megyei Levéltárból 2. (Gyula, 2008)

Feudális kor - IV. A. 1. Békés Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai 1715-1848 (1860)

még csekély népességű megye közigazgatási szervezete 1702-ben megszűnt, és csak 1715-ben, a Rákóczi-szabadságharcot követő konszolidációs időszak kezdetén történt meg a végleges restauráció. Az újjáalakuló közgyűlés július 23-án kezdődött Békésen, és a helyi nemesség hiányában más megyék (főként Bihar) nemeseiből álló tisztikar alakult. A főispáni cím továbbra is Löwenburg birtokában maradt, aki több mint három évtizedes regnálása alatt egyszer járt Békés megyében. 1732-ben bekövetkezett halála után a főispáni címet báró Harruckern János György nyerte el, aki a megye területének jelentős részét birtokolta. A megyeszékhely kérdését is végeredményben ő döntötte el, amikor 1732-ben felajánlotta a gyulai vár használható helységeit a megyei szervezet (gyűlésterem, archívum) céljaira. 1744-ben már saját épületében tanácskozott a közgyűlés, majd 1786-ra felépült a ma is fennálló megyeháza. Mai formáját többszöri bővítés és átalakítás eredményeképpen nyerte el. AII. Józsefféle megyereform kezdetén, 1786-ban - amikor Békés megyét Csanád és Csongrád megyével egyesítették, és a székhelyet Szegvárra helyezték át - az épületet eladták, majd a reformok visszavonása és a megye ismételt helyreállítása után visszavásárolták. Az egyesített megyék főispáni helytartója gróf Haller József volt, az alispáni tisztséget Angyal József viselte. Az ebben az időszakban keletkezett iratanyag a IV. A. 3. jelzetű fondban található. A megye demográfiai és gazdasági megerősödését mutatta, hogy 1748-ban az addig egy szolgabíróval működő közigazgatási egységet Békési és Csabai járásra osztották. A következő átszervezés 1840-ben zajlott le, amikor két főszolgabírói járást (Békési és Csabai) és további három szolgabírói kerületet (Középponti, Orosházi és Szarvasi) alakítottak ki. A fond iratanyaga tíz állagra tagolódik. Az a) állag a közgyűlési jegyzőkönyvek sorozatát tartalmazza. Az 1790-es évek elejéig döntően latin, esetenként magyar nyelven (kihallgatási jegyzőkönyvek, települések, egyes személyek folyamodványai) vezették. A jegyzőkönyvekben a sorszámozás évente újrakezdődik, a kapcsolódó iratok iktatószáma az előbbiekkel megegyezik. A jegyzőkönyvek fogalmazványai 1792-től kezdődően a b) állagban, évente az iratok után találhatóak. A közgyűlési jegyzőkönyvek minden darabja jelentős értéket képvisel, ezért különösen a veszélyeztetett kötetek esetében a fénymásolatok kutathatók. Az eredeti kötetek egy részét már restauráltatta a levéltár. A jegyzőkönyvek sorozatát a segédletek követik: a nemesi közgyűlésen előfordult tárgyak rövid kivonata, lajstroma 1815—1846-ig, valamint a név-, helyes tárgymutatók (repertóriumok) 1715-1843-ig. A b) állag közgyűlési iratai között felsőbb hatóságoktól érkezett leiratokat, vármegyék átiratait, szolgabírók, települések, egyének beadványait, az ezekkel kapcsolatban hozott határozatokat, a vármegyét érintő összeírásokat, kimutatásokat, nyilvántartásokat találunk. A 18. századi iratanyag kutatásához a latin nyelv ismerete szükséges. Az 1844-1847. évi iratanyaghoz utólag regeszták készültek. Az anyag kutatását a fontosabb dokumentumokról készült tematikai feltáró cédulagyűjtemény is segíti. A c) állag az országgyűlési követutasítások és követjelentések 1833-1848. évi irategyüttesét, más megyék követjelentéseit tartalmazza. Az 1833-1836. évi anyag kutatását mutató segíti.