Jároli József: A Békés Megyei Tanács, Végrehajtó Bizottsága és szakigazgatási szervei iratai 1950-1990. Ismertető leltár - Segédletek a Békés Megyei Levéltárból 1. (Gyula, 2006)

Bevezető gondolatok

Bevezető gondolatok Segédletünk a Békés Megyei Tanács négy évtized során keletkezett történeti értékű iratairól kíván tájékoztatást adni. A levéltár birtokába került iratanyag középszintű rendezése az elmúlt években befejeződött. E nagy munka elvégzését, a tanácsi fondok lezárását az tette lehetővé, hogy a megyei önkormányzat az irattári iratok selejteztetése után, a megmaradó történeti értékű iratanyagot a tanácskorszak végéig, átadta a levéltárnak. Az iratok rendezése lehetővé teszi, hogy a teljes megyei tanácsi levéltár a kutatás rendelkezésére álljon. A hagyományos egy osztály egy fond rendszert alkalmaztuk, olyan osztályok esetében, ahol az osztály működése más osztályokba való beolvadás nélkül szűnt meg, meghagytuk a külön fondba sorolást. (Pl. népművelési osztály.) Azokban az esetekben, amikor az osztály neve változott, de hatásköre alapvetően nem módosult, egy fondnak vettük az osztály anyagát, utalva arra, hogy milyen változás következett be. Az osztályok tagolódása a három tanácstörvény (1950., 1954., 1971.) és az egyes szaktárcák rendeletei, utasításai alapján többször változott. A harmadik tanácstörvényt követően érezhetően nagyobb tere nyílt az önállóbb tanácsi munkának a tanácstestület és a vb számára is. A tanács és vb működését szervezési és működési szabályzat, az egyes szakosztályok működését pedig ügyrend szabályozta. A három magas szintű jogszabály fokozatosan teret engedett egyes helyi kezdeményezéseknek, de mégis megállapítható, hogy a tanácsok kettős alárendeltsége, amely ugyan szintén fokozatosan halványodott a négy évtized során, a lényegi, döntő ügyekben szűk mozgásteret biztosított. A négy évtized alatt fokozatosan javult a tanácsi iratok, így a tanácsülési és vb-jegyzőkönyvek információ értéke is. Szervezési, átszervezési kérdésekben viszont az első két évtizedben gondban voltunk, mert számos olyan intézkedés történt, amelynek nincs nyoma a levéltárba került iratokban. Ugyanakkor egyre javuló színvonalúak azok az előterjesztések, amelyek a hosszú távú intézkedéseket előzték meg. A testületekben folyó vita sokszor formális, de a kritikus '50-es években is egyre többször hangzanak el olyan hozzászólások, amelyek a kor valós problémáit vetik fel és nem valamiféle politikai forgatókönyv típusos frazeológiáját visszhangozzák. A tanács- illetve vb-tagok számos olyan megoldandó feladatra hívták fel az illetékesek figyelmét, amelyek egy része máig sem valósult meg. (Egészségügyi ellátás egyes gondjai, infrastruktúra elmaradottsága, a népességmegtartó erő stb.) Az iratanyag történeti értékű része viszonylagos teljességben maradt meg. A tanácsülési és a vb-jegyzőköny vek sorozata hiánytalan, a rezervált iratok a titkárság kezelésében azonban csak 1956-tól maradtak meg selejtezett állapotban. (Amióta a levéltárak ezeknek az iratsorozatoknak a selejtezését is ellenőrizhetik, számos - a korabeli szabályzatok szerint kiselejtezhető, de történeti értékkel rendelkező iratanyagot sikerült megmentenünk.) A szakosztályok selejtezett iratanyaga egyenetlen, ez függ-