Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1918
258 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1918 tét (8r. 380 l.), mely az általános bibliográfiát tartalmazza; sajnos, a magyar irodalomra való tekintet nélkül. nov. 25. Az oláh megszálló hadsereg most már formálisan bejelentette Erdélybe való nyomulását,54 a az Aradi Román Nemzeti Tanács pedig azt, hogy 26 vármegyét követel a Gyulafehérvárott tartandó nemzeti gyűlésen. Reinbold Béla kollégám beszéli (s hány ilyen eset!), hogy Szentbenedeken őket is teljesen kifosztották. – A rektor ma küldte föl az egyetem memorandumát (Jászi) nemzetiségi miniszterhez. (Lehet más!) nov. 26. Dr. Büchler a VK. Minisztériumban az ortop. tanszék betöltése iránt érdeklődvén, Tóth Lajos min. tanácsostól azt a választ nyerte, hogy itt, amíg a helyzet nem tisztázódik, egyetlenegy tanszéket sem töltenek be, és beruházásokat nem tesznek; Erdélyt különben is elveszettnek tartják. nov. 27. Laci unokám első ízben volt „küldönc” a Nemz. Tanácsnál, mely, másnak parancsolni nem tudván, az iskolás fiúkat rendeli be szolgálatra. nov. 28. A helybeli bankok bizalmasan értesítették ügyfeleiket, akik közé én nem tartozom, hogy a safe deposit betétjeiket felküldik B[uda]pestre, ha másképp nem intézkednek. – Somló Bódog azt távírta a rektornak, hogy a népkormány felhasználja az egyetem memorandumának adatait a békekonferencián, de nem beszél a három idegen nyelvű kiadásról, melyhez azonban az egyetem ragaszkodik. – Vőm végre talált egy legényt és kocsist, havi 50–200 kor. fizetéssel és teljes ellátással. Vagyis kocsisának háromannyi fizetést ad, mint amennyi nyugdíjat kapott ő a háború előtt. Egyébiránt egy-két hét múlva ő is megint visszamegy a nyugdíjasok közé. nov. 29. Befejeztem a Rákócziról írt könyvem megjelenése óta gyűjtött levéltári anyagnak könyvemben való elhelyezését, s így hozzáfoghatnék a fölkelés történetének megírásához.55 Talán megint vigaszt találok benne, mint 12 év előtt; akkor családi, most hazafias aggodalmaim közt; de ezek még nyomasztóbbak, és nehezen tudom magam elhatározni az írásra. nov. 30. Az oláhok ma már megszállották Szászrégent és Marosvásárhely felé igyekeznek. Ott, ahogy Szádeczky és – az EMKE direkt. ülésén – Sándor József mondta, a székelyeket alig lehetett visszatartani, hogy Magyarországtól elszakadva, menten kikiáltsák a Székely Köztársaságot, s a megjelent 5000 székely közt sok fegyveres lévén, el ne határozzák a polgárháború megindítását az oláhok ellen.56 A mérsékeltebbek így is 54a Lásd 3621a lap. [L. az 1918. nov. 4-i bejegyzéshez csatolt Voinţă-cikk.] 55 II. Rákóczi Ferenc. I–III. kötet. Bp. 1907–1910. „Betanított példány” 6 kötetbe kötve. Nyomtatvány, autográf kiegészítésekkel, 2054 f. SZTE KK RKT MS 382/ 1–6. 56 A marosvásárhelyi nagygyűlést 1918. nov. 28-án tartották. A kezdeményező a nov. 10-én Budapesten alakult Székely Nemzeti Tanács volt. A Bethlen István által irányított szervezet Erdély Romániához csatolása esetére számolt az önálló székely köztársaság kikiáltásával. A mozgalom elsősorban Magyarország területi integritásának védelmét szolgáló politikai eszköz volt. A nagygyűlés idejére a Bethlen által fémjelzett csoport a helyi baloldali erőkkel folytatott küzdelemben háttérbe szorult, s a nagygyűlés egy, A világ népeihez c. kiáltványt fogadott el. L. bővebben:. Romsics i. m.: 125–129. A Márkinak beszámoló Szádeczky Lajos a gyűlés szónoka volt.
