Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)

1916

97

MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916

júl. 20.

Bancsák (ha csakugyan így hívják) aradi polg. isk. tanár, a Kölcsey Egyesület alkalmazottja, jött mentegetőzni a társulat elnöke, Fényes nevében, hogy néhányunkat kifelejtettek a tiszt. tagok sorából, s tájékoztatott az egyesület ügyeiről. – Este a csütörtöki sörözésen Lechnerrel csak én jelentem meg, s így elhatároztuk, hogy ezt a baráti összejövetelt a nyáron nem folytatjuk. Különben előadásaink terveiről beszélgettünk.

júl. 22.

Szádeczkyné komámasszonynál voltam feleségemmel a neve napján. A komám megint nem volt otthon, mert megint összezándorodtak. Köztük örömtelenül tölti legszebb évét szép, de nagyon leheletszerű keresztlányunk, Margit.

júl. 23.

Unokáim megfogtak egy Fellegvár-oldali sétára.

júl. 24.

Ma megint, anyjukkal, a Házsongárdra.

júl. 28.

Befejeztem négy hét alatt a Histoire du prince Ragotzi

(Paris, 1707.) fordítását. Az ilyen oláh-puskaporos időben ez is jó irodalmi foglalatosságnak.

júl. 29.

Tóth Lajos miniszt. tanácsos Tangl rektorral és néhányunkkal megnézte a mára már teljesen kiürült Kalazantinum épületét, melyre mint rektorhelyettes fölhívtam a minisztérium figyelmét, s azt nem haszonbérbe vételre, hanem megvételre ajánlja a minisztériumnak (egyetemi célokra). Megígérte, hogy Ajtai nyomdász kérését is ajánlani fogja méltányos anyagáremeléssel való elintézésre. Szegény öreg Ajtai, kivel egy év előtt én kötöttem meg az új szerződést, napok óta többször kért, hogy a papiros megdrágulásával fölemelt tételeit fizettessük ki, mert idestova tönkremegy. Az egyetemnek a nyomda (előbb K. Papp Miklósé) már 38 éve becsülettel dolgozik. – Reinbold, Szentbenedekről bejőve, nálunk vacsorált.

júl. 30.

Az egyházközség közgyűlésén, Farkas Lajos főgondnok kemény felszólalása következtében, nem Tanács József, hanem Váradi Albert el. isk. igazgató lett a gondnok; pedig szegény Tanácsra elfért volna ez a kis anyagi segítség.

júl. 31.

Hám Tóni, a Kalazantinum igazgatója, elbúcsúzott tőlem; holnap ő is B[uda]pestre költözik, az oda áttett intézet után, melynek elvitele érzékeny veszteség a megpróbáltatás éveit élő egyetemünkre nézve. – A rektor elnöklete alatt délben értekezlet volt a Kalazantinum helyiségeinek esetleges felosztása ügyében. Szerettem volna, ha a történelmi szemináriumok mind lemennek a földszintre, de csak én mennék le Schillinggel, Szádeczky és Erdélyi László a közp. épületben maradnak, ami miatt Schmidt megint nemcsak modortalanul, hanem egyenesen gorombán támadt Szádeczkyre. Pedig tervezgetés, berzenkedés egyaránt kárba mehet, mert a pénzügyminiszternek most aligha van vásárló kedve. Napközben különben az egyetemen dolgozgattam. Lujza sógorasszony reggel intett bennünket, hogy értéktárgyainkat helyezzük biztonságba; este pedig tájékoztatást kért, hogy tegyen néhai férje, Spitkó Lajos emlékére 5000 koronás ösztöndíj-alapítványt a lőcsei gimnáziumban egy leibitzi jó tanuló részére.