Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)

1915

59

MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1915

dec. 5.

Az orvostudom. kar ünnepén Tangl rektor a klinikai tanároknak, Szabó Dénes pedig a klinikai alkalmazottaknak az aulában ma adta át a király nevében Ferenc Salvator főhg. által adományozott kitüntetéseket. Ez másfél órába került, mert Szabó Dénes minden csoporthoz külön üdvözlőbeszédet tartott, s több csoport válaszolt is. Lechner, Szabó, Imre, Jancsó és Veszprémy a Vöröskereszt tiszti díszjelvényeit kapta. – A Mikulás estéje a szokott miszticizmus nélkül múlt el unokáimról; hanem azért kaptak egy-egy zsákocska édességet. Este különben hat vendégünk is volt vacsorán.

dec. 7.

Az egyetemi tanács megválasztott a hadi emlékbizottság állandó elnökévé. A karok 1–1 tagot küldenek a bizottságba. dec. 8.

Veress Endréék ma búcsúztak el tőlünk. Holnap már Budapest lakosai lesznek. Endre most sem jött üres kézzel. A Fontes rerum Transylvanicarum

mellé párhuzamo

san megalapította a Fontes rerum Hungaricarum

ot, melynek első kötetét, Hornig bíbor

nok pártolása mellett, ma nyújtotta át emlékül. A padovai egyetem magyar tanulóinak anyakönyveit és iratait tartalmazza 1264–1864-ből.41

A fővárosban ezt a kettős vállala

tot valóban hatalmassá teheti. Adja Isten!

dec. 9.

Két haláleset döbbentett meg bennünket. Az egyik Reinbold Józsikáé, egy ötéves kedves gyermeké, aki november 29-én szintén vörhenyben elhunyt nénikéjét, a 9 éves Editkét követte a halálba. A két gyönyörű és kedves gyermeknek, unokáim legkedvesebb játszótársainak halála, a szegény Reinbold-párt gyermektelenné tette. Adjon az Isten vigasztalást nekik! – A másik váratlan haláleset a Kuncz Eleké. Ma egy hete még együtt voltunk az érettségi vizsgálaton, reggel 8-tól 11-ig. Kijövet panaszkodott, hogy lábai alig bírják; szemére vetettem, miért nem üzent, hogy beteg, szívesen helyettesítettem volna, hiszen mint Státus-képviselőnek úgyis el kellett jönnöm; figyelmeztettem, hogy náthából (csak annak gondoltam) influenza lehet, s kértem, hogy pár napig maradjon otthon, s ha lehet, feküdjék le. Megígérte. S most egyszerre halálát hallom! Főigazgatói 25 éves jubileumát most ősszel akartuk megünnepelni, de nem akarta, nem alkalmas az idő reá. Élete hetvenedik évét az utolsó pillanatban is dolgozva töltötte. Nagyszebeni tanár, losonci, majd aradi (kettős) igazgató, nagyváradi, majd (1892-től) kolozsvári tankerületi főigazgató volt. Akárhova ment, eleinte ellenségesen fogadták, mert az iskolát, hová belépett, Augiász istállójának nézte, melyet ki kell sepernie; a kolozsvári diákok az első érettségi vizsgálat után be is verték az ablakait. De szigorú igazságossága s becsületes, kötelességtudó munkája miatt mindenütt megszerették, s ebben a tankerületben sok helyütt meg is siratják. Egy gimn. pedagógián kívül más könyvet nem írt, de tanügypolit. és pedagógiai cikkei egy időben nagy számmal jelentek meg. Nemcsak a sokfelekezetű magyarok, hanem a románok és szászok is szerették, s neki könnyen megtettek olyasmit, amiért másokkal bakafántoskodtak volna; azért ebben a tankerületben nagyon nehéz lesz őt pótolni (egyelőre Rietly piarista igazgató helyettesíti). Nekem öt évig volt igazgatóm, s mindvégig jó barátom, ki előtt nagy és szép családja belső ügyeiről is beszélt néha, pedig zárkózott volt. Adjon az Isten neki és a kis Reinbold-gyermekeknek örök nyugodalmat!

41 Veress Endre (közread.): Matricula et acta Hungarorum in universitatibus Italiae studentium : Padova: 1264–1864. Bp., 1915. XVIII., 344 p. (Fontes Rerum Hungaricarum).