Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)

1915

37 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1915 adás végett hozzám Farkas Lajosnak a Lipót-rend lovagkeresztjét, melyet a királytól május 17-[én] kapott. Csütörtökön, a szűkebb tanács ülésén adtam át neki, de már ma üdvözöltem személyesen. Ő is plebeius plebis, mint Mommsen mondta magáról; de ezzel együtt nem mondhatja, hogy nem kell neki. Annál nagyobb kitüntetésben nem részesülhet, mint amiben 40 éves jubileumán tanártársai tavaly részesítették. – Varjassy Árpád Aradról tudatja, hogy a Kölcsey Egyesület újra megindítja évkönyveit (az első sorozatot én indítottam meg 1881-ben), s kér, hogy ahhoz előszót írjak. jún. 6. Dr. Barabás Ábel gyomorvérzés következtében 38 éves korában elhunyt. Taná­ra volt az unit. gimnáziumnak, két éven át titkára Tanári Körünknek. Egyetemünkön magántanári habilitációja nem sikerült, s valóban nem is művelte rendszeresen a tudo­mányokat, de Petőfiről és Goethéről írt szellemes esztétikai tanulmányai Németország­ban (melynek néhány tekintélyes lapjában hazai viszonyainkról különben is gyakran írt) nagyobb feltűnést keltettek, mint itthon. Méltó tanítványa volt Meltzlnek, s nem is tartozott a sablonos emberek közé. Azóta, hogy Bálint Gábor (első pártfogója) meg­ismertette velem, mindig ragaszkodott hozzám. Nyugodjék békében! jún. 7. Egy zimonyi tanító járt nálam, kit, mialatt a harctéren járt, a szerbek mindenéből kifosztottak, s most a katonaságtól szabadságolva, könyvtárunkban kér pár heti alkal­mazást. Wagner János a tanítóképzők új felügyelője vacsorált nálam. jún. 8. A koronázás évfordulóján misén a dékánokkal. Nagyon kevesen voltunk. Va­csorán gr. Kuun Gézáéknál, hol megismerkedtem br. Kemény Annával, s anyjával és Csiky Lajos debreceni nyug. tanárral, akivel tegeződtünk is. jún. 9. Gonda Béla kér, hogy Rákóczi adriai tervei c. cikkemet bővítsem ki, hogy az Ad ­ria 3 íves füzetei közt kiadhassa. 22 jún. 10. A Lipót-rend lovagkeresztjét rövid beszéd kíséretében a szűkebb tanács jelen­létében átadtam Farkas Lajosnak, ki nagyon meghatva válaszolt. Már nem volt jelen, mikor az új doktorok avatásakor, érdemeiről megemlékeztem. Vacsorán Csiky Móri­céknál voltunk, kinek felesége Spilka Ilona.23 a Így feleségemmel s Lujzával három Spil ­ka leány volt együtt, de elég szomorúan, mert 2–3 órával azelőtt olvasták a Budapesti Hirlap tegnapi számából Spilka Géza elestének a hírét, mely így szól: „(Náci kapitány.) Ismét magyar hőst búcsúztatunk, Náci kapitányt, a vitéz jász­kun huszárt, aki nem is kapitány volt, hanem őrnagy, akit mindenki Náci kapitánynak kényeztetett, pedig nem is Nácinak hívták, hanem Spilka Géza volt az ő neve. A bu­kovinai harcokban rohant a beásott kozákok ellen, egy muszka golyó mellbe találta, keresztülszaladt a tüdején, bevitték a csernovici kórházba, s ott harmadnapra meghalt. Eltemették, most helyezünk egy koszorút a sírjára. Amilyen rettenthetetlen vitéz volt, embernek éppen olyan szerény. Ha tudna róla, hogy búcsúztatjuk most, valósággal pironkodva mondaná rá: ugyan, micsoda komédia..., egy kicsit meghaltam..., mit fe­szegetitek annyit!... Remek lovas volt, s amikor díjait megnyerte, akkor is így szerény­kedett: lovára fogta, ha az ő érdemeit dicsérték. 22 L.: MSN, 3. köt. 1911. jún. 28. 289. p. A külön füzet 1915-ben jelent meg: Rákóczi adriai tervei. Bp., 1915. 52 p. (Magyar Adria Könyvtár. Második sorozat; 9.). 23a Lamberg Ilonka, anyja volt Spilka leány.

Next

/
Oldalképek
Tartalom