Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)

1919

348

MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919

hályfalva és Szatmár felől itteni hírek szerint ágyúdörrenéseket hallanak, és Csucsán is hallani vélik a tompa dübörgést: a román főhadiszállás 5-i jelentése tiltakozik ama hír ellen, hogy egy hadosztályát a magyarok megsemmisítették volna, s mialatt suttogják, hogy a magyarok a Tiszán több helyütt átkeltek, a főhadiszállás jelenti, hogy próbálták ugyan, de ők visszaverték. Egyébiránt siettetik, hogy az itteni erdészeti palotában lakók kiköltözzenek 15.-ére, mert Szebenből a Kormányzótanács, vagy legalább annak valami különítménye akar oda beköltözni. Különben utazási igazolványokat egyelőre megint nem adnak ki, s Nagyvárad felé legkevésbé.

júl. 9.

Budapestről jött fiatalember megnyugtató híreket hozott Juliska nénémről és Sári húgomról, de zord képét rajzolta meg az árpalevelesen tengődő fővárosnak. A mi Mindenváró Ádámjaink szerint hozzánk 17 vonattal jön francia–angol fölváltó sereg és most már „biztos”, hogy Teck hg. elfogadta a magyar trónt. A szerbek Temesvárról kifelé pakolnak, s emlékül még az alispán bútorait, sőt a megyei levéltárt is magukkal viszik, és gyanakodók szerint a vasúti állomás közeléből már itt is megkezdték a zongorák, varrógépek stb. szállítását. Azok az angolok pedig, akik köztünk jártak, csak talmiak: a megszállók öltöztettek fel néhány urat angolnak, hogy biztosan meghallják, miről panaszkodnak a magyarok. No, de mégis angol esze volt annak a mitológiai alaknak, aki a megszállóktól hallván, hogy az egyetemen stb., stb. tulajdonképpen ők vannak többségben, s ezt „pontos” adatokkal bizonyítván (mi lesz majd a népszámlálás után!), az „angol” azt javasolta, hogy sétáljanak egyet, s kivitte őket a temetőbe. Ott csupa magyar sírfeliratokat látván, megjegyezte, hogy most már tisztában van a – statisztikájukkal.

júl. 10.

Tegnap megint lázongás volt a Honvéd utcai kaszárnyában, egy századosnak a legények megmondták, hogy haza akarnak menni, s ha addig is jobb élelmezést nem kapnak, majd a szomszédoktól rabolnak. Egy őrmester figyelmeztette is este szállásadóját, hogyha az éjjel riadót találnak fújni a szomszédos kaszárnyában, ne ijedjenek meg, hanem értékesebb dolgaikat rejtsék el, vagy meneküljenek. Ez persze továbbadta a hírt, s éjjel az egész hóstát pakolt, de nem történt semmi. Két századot azonban fegyvertelenül hazaküldtek – aratni. A mi Szerb M. alezredesünk is nagyon kedvetlen volt, ámbár szokás szerint ő sem szólott, mi sem kérdeztük, éjjel 40 csendőrrel Nagyvárad, de – szintén haragos – legénye szerint Románia felé megy. A Consiliul Dirigent mellett most 12 bukaresti és 8 erdélyi tanárból „egyetemi tanács” alakul, mely fölváltva Szebenben, Kolozsvárt és Bukarestben ülésezik addig, míg az itteni egyetemi tanács megalakul. (Minek fájna nekik a mi fejünk! A mi tanácsunk már megalakult a jövő tanévre...) A hírben valami félreértés lehet. Alkalmasint a romániai egyetemi reformról van szó, mely Bukarestben erdélyi román szakembereknek is hozzájárulásával készül. Az itteni egyetemen tartott közpisk. tanfolyamról már sok pópa hazament, nem bírván ebben a korban a tanulást, ezek az okosabbak; a többiek azonban folytatják a gyorstalpalást. – Lechner, Fabinyi is kérdezősködnek, egyetemi lakásaikból a jövő hónap végén hova költözhetnének ki? – Aradon Duca miniszter már észrevette, hogy a romániai és az erdélyi románok nem szeretik egymást; az erdélyiek szerint valami rothad Romániában, s a politikai életben ott gyógyíthatatlan bajok vannak. Másfelől is beszélik, hogy Gyulafehérvárra újabb nemzetgyűlést hívnak össze, kikiáltják Erdély függetlenségét (a Partiummal együtt), s az egészet – a kisebbségekkel való megalkuvás nélkül – külön román állammá, talán köztársasággá teszi[k]. Azonban a szászok is egy külön Deutsche