Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)

1919

337

MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919

öreg nagyságát, menjenek máshova. „Hát fiaim, nektek is jobb lesz – szólt a matróna –, mert ebben a kis szobában csak egymás hátán feküdnétek.” Valami 3⁄4 órai álldogálás után a kapitány a 12 katonát valóban átvezette a szemben levő Keresztes-házba, melynek új tulajdonosa még nem költözött be. – Színházi bérletünk a mai nappal járt le; jövőre nem szándékozunk megújítani, mivel a színház elvesztette nemzeti jellegét. – Egy ismerősömnek román (elutazó) katona lakója azt mondta, hogy holnap, holnapután valami változás lesz, jó lesz értékeit biztonságba helyezni. Mire gondolt, ő tudja. De a tisztek este a színházban nem jelentek meg; csak kettőt láttam, pedig máskor tele van velük és a legénységgel a színház.

jún. 15.

Bukarestből a sztrájk miatt már három napja nem kaptunk lapokat, s így ... immár 500 000 főre felszaporodott hadsereg élére állíthatjuk Kövesst és Boroevi∆-et (ezt a kettőt szebeni lapok is megnevezik), s foroghatnak, az egyébként mind szigorúbban tiltott, ellenőrizhetetlen hírek, ámbár a Bukarestből jövők sem ellenőrizhetők. Brassóból hazaengedett székely hadifoglyok szerint ott a Fellegvárban (kik??) Mackensen embereiből 80-at befalaztak egy kazamatába, táplálásukra csupán nyers krumplit hajigáltak be, s a rettenetes bűzre figyelmessé lett székely bakák már csak 8-at találtak életben, de a halállal küszködve, mikor a falat rájuk törték. Ezeket most kórházban élesztgetik. A székely–magyar hadifoglyokat Brassóból az ott levő angol–francia bizottság közbenjárására már hazabocsátották; a tiszteket turnusonként eresztik haza. – Spilka Zsiga sógorom búsan írja, hogy félév alatt hozzánk írt leveleit visszaküldték, s hogy fiát a vörösök Hódmezővásárhelyen erővel besorozták. Az öreg Ludmann altábornagy pedig Budapestről panaszkodik, hogy a szó szoros értelmében éhezik. (Első levele márc. 18-[án] kelt, s még jókedvvel írja, hogy fia, Gábor, a nemzeti palotában a köztárs. elnök mellé rendelt ezred parancsnoka; második levele – az éhségről – jún. 2-[án] kelt.) – A vasutasokkal nyilatkozatot írattak alá, hogy mennyi idő alatt remélnek megtanulni románul? Volt, aki 40 esztendőre tippelt, más még nem gondolkozott róla stb. Lám, Baltazár Dezső tiszántúli ref. püspök tanulékonyabb: Nagy Károly idevaló ref. püspök levelét „Kolozsvár–Clujba” címezte. – Vőm ma 12 000 koronáért vett egy borjas tehenet. Ilyen árak mellett hamar elfogy a pénz.

jún. 16.

Megkezdtük a róm. kat. gimnáziumban az érettségi vizsgálatokat 42 tanulóval, kikhez 11 „kiegészítős” járul a görög nyelvből. Szentimrey főigazgató elnök szerint szó volt róla, hogy a románok ide, mint más felekezeti iskolába is, küldjenek kormánybiztosokat, de Ghibu azután úgy határozott, hogy még e tanévben az államiakba sem küld, s a tanévet befejezni „engedi”. A dési állami gimnáziumot most csukatta be, mivel a tanév végén kért esküt a tanárok ott is megtagadták. No, de sebaj, gimnáziumokkal szemben, az egyetemen, ma már Ghibu ünnepiesen megnyitotta a román középisk. tanárok gyártását egy tanfolyam rendezésével. A tanfolyamra 700 jelentkezőből 570-et vett fel, s a Patria

ma érkezett száma új kultúra kezdetét látja abban, hogy a pópák az evangélium hirdetését a román nyelven való tanítással cserélik föl, éppen abban a városban, melyet az Apáthy-féle tanárok idáig az erdélyi magyar soviniszta kultúra mesterséges középpontjává tettek. Egyúttal tervezetet adtak ki, mely szerint Ghibu és mások legalább kétmillió korona alaptőkével itt Ardeal néven grafikai, könyvnyomdai, könyvkiadói, cinkográfiai, könyvkötői, papiroskereskedői és papirosgyártó stb., sőt információs társulatot alakítanak. A felhívás Szebenben június 10-én kelt. Hát, bizony