Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1919
323 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 máj. 16. Meglátogatott Lechner Károly. Most már ráér, mert szeretett tanítványai: Tatár Korjolán tanársegéd, Nemes Sándor gyakornok és Stanca Szilárd klinikai napidíjas orvos a szebeni kormány megbízásából katonai karhatalommal átvették tőle az orvoskari dékáni hivatalt és az elmegyógyintézetet. Már hivatalos lakásában is csomagol, hogy bármikor kiköltözhessék. Kossutány szintén végleg Nagybányára készül költözni. A koldus- és vándorbotot mindnyájunknak kezébe nyomták, s kultúrájuknak azzal adták egyetlen jelét, hogy vele mindjárt 25-öt nem csaptak ránk. De nem ver az Isten bottal! – Valaki a kaszárnyába megy lovat venni (mert az erős rekvirálások után most már van mit eladni). Románul szólítja meg a kapuban álló bakát. „Nem tudok én románul!” „Hogy lehet az?” „Románnak születtem, de Székelyországban élek, nem tanulhattam meg.” – felelte pironkodva. „Hát hogy érzi magát az új mundérban?” – A baka körülnéz, azután pedig fölfelé: „Majd megmondanám én azt az Atyaúristennek, ha egy kicsit lejönne ide közénk!” – De hát az Úristen házát is elszedegetik; nagyon határozottan beszélik ismét, hogy a főtéri s a kegyesrendi templomot elveszik a katolikusoktól. Ma már a klinikák átvételével is elkészültek. A jövő évben Marsits áll. leánygimnáziumát román leánygimnáziummá, Pallós áll. polg. leányiskoláját román fiúgimnáziummá akarják átalakítani. A felekezeti középiskolákat nem bántják. Most boldog-boldogtalan egyet. tanárnak készül; Wilt tanfelügyelő majd választ magának egyet a katedrák közül. Bock nyug. földmíves isk. igazgatót is ugratták, nem akar-e katedrát? A függőben levő vizsgálatokat, szigorlatokat magántanárokkal, tanársegédekkel akarják végeztetni, s talán a pótszemeszetert is. Hát valóban... No, de hagyjuk! máj. 17. Tegnap véget értek a bukaresti színház vendégjátékai, s ma már Papp László tenorista – Pavel Constantin néven – a mi nemzeti színházunk intendánsa, de egyelőre respektálják dr. Janovics igazgatói szerződését. Román királyi operaházat kapnánk télre – s a magyar színészek majd a nyári színkörben, vagy a restaurálandó régi színházban játszhatnak. Színészeink a bukarestieknek az első előadáson „Kartársi szeretettel” magyar nemzetiszín szalagos babérkoszorút nyújtottak át. A pópák kiabálni kezdtek, hogy nem tűrik a magyar színeket; de ezt még a tisztán román közönség is megsokallta, s hangok hallatszottak: „Le a papokkal!”, „Elvesszük a papi vagyont!” – Désen és Szamosújvárt katonai zavargások voltak, megtagadták a továbbszolgálást, s a lefegyverzésre küldöttek is csatlakoztak; nem bolsevizmusból – mondják, hanem mert ők nem haragusznak a magyarokra, kiknek idejében kenyeret ettek, most pedig csak málét. Ezt, ha igaz, itt is odavágták a pópák fejéhez, akik őket még most is izgatják. Mára 32 katonai vonat érkezését jelentették; Holban 6. hadtestét viszik Románia felé, s mások váltják fel. A románok az aradi kormányt fogva tartják Mezőhegyesen a „Kantárban”,70 (ahogy a nőtelen tisztek pavilonját ott Zsiga sógorom nevezte), s ott a miniszterek csak a pagátot foghatják el, nem a kommunistákat, kik a fővárosban még mindig garázdálkodnak. Fejér Lipót egyet. tanárt, Jászi Oszkárt, Herczeg Ferencet is elfogták az ottaniak,71 a szolnoki hidat pedig megoltalmazták a fehérgárdisták ellen. A csehek és románok a szövetségesek intézkedését várják az előnyomulásra. – Tegnap a románok csakugyan bevonultak Aradra, s az ő érdekükben történik, hogy a szerbek Temesvárt kiürítik. 70 Románia fogva tartja az aradi ellenkormányt. Keleti Ujság, 2. évf. 1919. máj. 18. 108. sz. 1. p. 71 Ujabb elfogatások Budapesten. Keleti Ujság, 2. évf. 1919. máj. 20. 109. sz. 1. p.
