Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1919
299 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 nem vállalhatja, s a front előtt főbe lőtte magát. 45 Olyan forradalmi rögtönzés, mint a Beaurepaire-é, amelyet Petőfi megénekelt. A század kilökte maga közül a renitenskedő közkatonát, elment Soborsinba, Fellner temetésére, pedig Böhm hadügyminiszter is lement, bronzszobrot ígért neki, a köztársaság halottjának nyilvánította, és családja részére hamarosan 70 000 koronát gyűjtöttek össze. – A románok valóban nem veszik át a békekötésig vasutainkat, s a vasutasok egyelőre eskü nélkül szolgálhatnak tovább, lakásaikba is visszatérhetnek, s 14 foglyot szabadon bocsátottak. A román terjeszkedés mindamellett tovább folyik; ma a városi és vidéki járásbíróságokat is átvették. – Az igás jószágokat egész Erdélyben annyira rekvirálják Románia számára, hogy ezt csak a kifelé készülődés jelének vehetjük. Elhozták a Dacia egy számát (nem láttam), melyet lefoglaltak, mert azt írta meg, hogy Erdélyt elvesztették. – A Temesközben angolok, amerikaiak a nemzetiségi viszonyokról nem a hatóságok útján tájékozódnak, hanem előkérik a kereskedők főkönyveit, s nézik, hány a magyar és a szerb vevő; hallgatják a gyerekeket játék közben, s meglepetve tapasztalják, hogy azok többnyire magyarul beszélnek stb. – Ma Budapestről is jobb hírek érkeznek. Teljes rend van, az Erdélyből érkezőket majd leszedik lábukról, olyan élénken érdeklődnek az erdélyiek sorsa iránt; Kolozsvárnak 40 vagon lisztet ígértek, s 10-et már le is hozott Somody András; de ezért a 40 vagonért 400 vagon kősót kell adni! márc. 18. Névnapomra néhányan, a névnapi tilalomra hivatkozva, nem jöttek el; csak üdvözleteket küldtek; nem voltunk többen 14-nél a háziakon kívül, és nyomottabb hangulatban, mint máskor. Levél is csak egyetlenegy jött (máskor néha száz is érkezett), mert a posta még mindig tabu, ámbár őrangyalaink már hajlandók visszaadni eskütétel nélkül is a magyar tisztviselőknek; most folynak a tárgyalások. A szászok Erdély északkeleti részében is magyar nemzetiszínű kokárdákkal jelentek meg a toborzáson, úgyhogy jónak látták be nem venni őket. A szászrégeniek már megverték luth. papjukat, a dipsei szászok és a többiek pedig akasztással fenyegetik a magukét, mert – mondják – fejenként 7 fillérért adták el a szászokat a románoknak. A monostori pópa haragszik, minek van a gazdas. intézetnek botanikus kertje, gyógynövénytelepe stb., haszontalanságok azok – amint ők átveszik, azt is felszántják és búzát vetnek bele. Különben a románok sok helyütt hasonló jóindulattal vannak papjaik iránt, mint a szászok. Ez utóbbiak azt mondogatják, csak sorozzák be őket tüzéreknek, majd tudják ők, merrefelé fordítsák ágyúikat. A városban már azt beszélik, hogy a repülőgépről tegnap ledobott csomag miatt állítólag 300 hóstáti embert és urat megmotoztak, Károlyi M. céduláit keresve náluk; pedig hát a gép a románoké volt. A közönség már megint csak pár napi határidőt ad a románok bennmaradására, ami nyilvánvalóbb jele a szíveslátásnak, mint a tájékozottságnak. A szebeniek most már a kereskedelmet is román bizottságok kezébe akarják adni, oly biztosan ülnek a nyeregben; pedig náluk nagy rezmericát csinált az oroszországi hadifogságból hazaérkezett 5000 (és nem 25 000) román, kiabált, hogy az Istennek sem szolgál tovább, s mikor mégis továbbindították, a vasúton roppant lövöldözést vitt végbe az a 3 század, melyet Csucsa felé küldtek. márc. 19. A tavasz kezdetét jelentő Sándor-napra József napja hóval köszöntött be. A politikai rügyeket is hó takarja. Ma este megszűnt a színházi tilalom, járni is este 11 (par-45 A történet naplóbejegyzéssel egyező leírása szerepel a korabeli lapokban. Az aradi helyőrség főbizalmi emberének tragédiája. Az Ujság , 17. évf. 1919. márc. 13. 62. sz. 4. p.; Fellner Andor emléke. Az Ujság , 17. évf. 1919. márc. 16. 65. sz. 7. p. Petőfi hivatkozott versének címe: Beaurepaire .
