Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1919
295 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 el.41 a A franciák hír szerint, nemcsak Tövis táján mutatkoznak, hanem Csucsánál is angol és francia megfigyelők vannak, kik jegyzik a román részről jövő lövéseket, mert Vix ezredes rájuk üzent, hogy a céltalan lövöldözést szüntessék be. A románok parlamentert küldtek Kratochvil ezredeshez „az antant nevében”; ez azonban kijelentette, hogy az antant nevében ezúttal ő beszél, s figyelmeztette őket, hogy minden egyes lövésre ezerrel felel. – A romániaiak 20-án állítólag kimennek (mi megfelelne az ónaptár szerinti márc. 9-nek, legalább közel jár hozzá), s az itt maradtakat sorsukra bízzák. Annál feltűnőbb az a folytonos berendezkedés, amit – va banque-ot játszva – itt folytatnak a „quousque tandem” alapján. Lapjaiknak egy állhatatos és sokoldalú olvasójától hallom, hogy Brătianuval Clemenceau nagyon keményen beszélt; ne követelőzzenek, mert akkor kötöttek békét, mikor húszmillió szurony állt mögöttük. Brătianu megbukott,42 katonai kormány alakult az eddiginél is szigorúbb cenzúrával stb. Mikor a konferencia tízes bizottságában Brătianu azzal magyarázta a demark. vonalon való túlnyomulásukat, hogy Erdélyben teljes az anarchia, a rablás, dúlás és hogy a városok, falvak romokban hevernek, Storey tanár felpattant, hogy ő éppen most jött Erdélyből, s ott – a viszonyokhoz képest – minden a legjobb rendben és csendben van.43 A városok, falvak teljesen épek stb. Az is jelent valamit, hogy Lloyd George külön megbízottat küldött Hollandiába Boros György magántanárunk után, s őt magához kérette, előterjesztését (amelyben mi teljesen megbízhatunk) meghallgatta stb. – Gergely napján régi szokás szerint megköszöntöttük Moldovánt, ki ma 74 éves; ott senki sem politizált. Megteszik ezt a szélnek eresztett nagyszámú tisztviselők, kik unalmukban az utcákon sétálnak, vagy a kávéházakban ülnek. – Lőte József kollégám nagybeteg; kissé megkésve operálták meg, és most 40 fokos lázzal fekszik a klinikán. Hazánk szerencsétlensége különben is nagyon hatott rá; mert vannak még, akik komolyan veszik magyarságukat. márc. 13. Tegnap este egy Kilin Sándor nevű 21 éves katonaviselt hóstáti megsebesített lábán egy őrmestert, állítólag mert menyasszonya nemzetiszín kokárdáját letépte, mások szerint mert a duhajkodót rendre intette. A nemzetiszínt a katonai hatóság összeköttetésbe hozta a – Nemzeti Színházzal, s ott és a mozikban megtorlásul betiltott minden előadást, a zárórát 8-ra tette, 9-kor este mindenkinek otthon kell lennie, korzózni, gyűléseket, névnapokat tartani nem szabad stb. A nemzetiszínű kokárdákat gyerekek, lányok ruhájáról megint tépegették, talán üdvös figyelmeztetésül, hogy március idusán mindenki csöndes legyen. – Multa licet... Ajtai K. Albert nyomdász 81 éves korában meghalt; 1882 óta szépen fölszerelt és jó ízléssel dolgozó nyomdája volt; lapjaiba, a Kolozsvárba és a Magyar Polgár ba éveken át sokat dolgoztam (mindig ingyen), s igen jó barátságban éltem a derék öregúrral. Ny. b.! 41a Ez azonban nem igaz; a pletyka a januáriusi esetet elevenítette föl. L. 3656. lap. [L.: 1919. jan. 23-i napló bejegyzés.] 42 Brătianu bukásáról, lemondásáról ismételten szó esik a naplóban, ám 1919. szeptember 26-ig ő volt Románia miniszterelnöke. 43 A párizsi békekonferencián a négy nagyhatalom képviselőiből álló szakbizottság 1919 februárjában és márciusában tárgyalt a román–magyar határ megállapításáról. A naplóbejegyzés valóságos és „költött” elemeket egyaránt tartalmaz. Brătianu február 1-jén a Legfelsőbb Tanács előtt Lloyd George Erdély katonai megszállásával kapcsolatos kérdésére válaszolta azt, hogy a román csapatok csak egy határ menti kis területet foglaltak el, a tartomány többi része nincs megszállva, ott az anarchia uralkodik. Storey „felpattanásának” viszont a dokumentumokban nincs nyoma. Vö.: L. Balogh Béni: Erdély megszerzése: Románia és az erdélyi kérdés 1918–1920-ban. In: Románia és az erdélyi kérdés 1918–1920-ban. Dokumentumok. Szerk. L. Balogh Béni. Bp., 2020. 38–40. p. (Magyar történelmi emlékek. Okmánytárak).
