Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)

1919

292

MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919

márc. 6.

Gombocz Z. végre elsején hazajött sok utánajárással Budapestről, de csak ma találkoztam vele. Azt mondja, most inkább lenne Kolozsvárt pedellus, mint tanár a b[uda]pesti egyetemen, hol most Jásziék az urak. Különben is kikelt azok ellen, kik, különösen ezekben a nehéz időkben, egyetemünkről elkívánkoznak, s ezzel gátolják, hogy annak állandó jellege kialakuljon. – A szebeni Kormányzótanács most teszi közé, hogy budapesti „követét”, Erdélyi Jánost visszahívta, mert a magyar kormány románokat is besoroz, az irreguláris csapatokat is az állampénztárból fizeti, a románokat üldözi, gyilkolja stb., mit a románok nem tesznek, szóval a jan. 20-i megállapodásokat nem tartja meg. Így tehát mi, eldeszkázott erdélyiek hadiállapotba jutottunk saját hazánkkal, honnan postát egyáltalán nem kapunk, a kultuszminisztérium mégis olyan bölcs, hogy annak útján akarja eljuttatni rendeleteit, kinevezéseit stb. Most alkalmi postások járnak; hallottam egy nőről, ki egymaga 150 levelet vitt fel, de ez nem is jön vissza. Én ebben az évben még nem is írtam leveleket, csak helyben küldtem részvétleveleket. – Tordáról állítólag a megszállók kivonultak, mert a magyarok már Borréven vannak. Ha igaz, akkor Soós tábornokék „ante portas!” No de, Holban tábornok és családja is nyugodtan nézte végig (bár az éjjel a kaszárnyában valami okból riadót fújtak) Othello

(Ivi szerint Ohlettó

) jó előadását, melyben a címszerepet Fekete Mihály, Desdemonát Nagy Ilona jól, Szakács Andor pedig Jagót kitűnően alakította. Holban csinos leánya most Földváry piaristától tanul. – Papp Antalnak pedig két hét alatt – mi szintén arra mutat, hogy a megszállók nem készülnek kifelé – ott kell hagynia pénz ügy igazg. szép lakását, s így hiában kérdezte a románoktól, hogy arra az 1–2 hétre, míg benn lesznek, minek erőltetik az állampénztár átvételét? – Az öreg Isacu örül, hogy semmibe sem ártotta bele magát, ellenben fia, Emil, ki sántább a jambusainál, a szebeni küldöttséggel a párizsi konferenciára megy. Mint poétának, bizonyosan szép emlékei lesznek. Ugron István volt követünk is itt facérkodik; egy pillanatra báró Bánffy Albert kíséretében volt köztünk a bölcsészeti tanácsteremben. Elmondhatnók, amit – Mikszáth feljegyzése szerint – gr. Bánffy Béla mondott valaha: „Mindent egyformán tudunk, mert egyikünknek sem mondnak semmit.” A hamis hírek terjesztését pedig a hadosztály-parancsnokság ma újból szigorúan megtiltotta.

márc. 7.

Egész nap itthon fordítgattam Bunea egyik román könyvét, de Midasz király borbélya nádjának susogását így is hallani. A nagy újság a romániai mozgósítás, és az, hogy a románok Vix francia ezredes visszahívását sürgetik. Délután már egyik cselédlányom is azzal hozta az egyik helybeli lapot, hogy háború lesz. A Romániából hozottakkal együtt a vasútnak csak mintegy 560 embere van arra az esetre, ha holnapra az összes vasutasok sztrájkba lépnek; akkor bajos lesz idehozni az Olaszországból már állítólag hazaérkezett 25 000 román katonaszökevényt is. A Iancu-ezred rekrutái egyre jobban szökdösnek a kaszárnyából. Ma zeneszóval vonultak valahova. Bottka volt főkapitányunkat befogták; ők tudják, miért. A Kopp-pal (l. márc. 3.) elfogott postatiszteket, kiket a közélelmezési célokra szánt 400 000 koronának bankba betétele miatt közpénzek elsikkasztásával vádoltak (tulajdonképpen elrejtették, úgy látszik, a lefoglalás elől), éspedig Nagy László postafőtisztet, Kovács postatanácsost s még két urat egy éjszaka szuronyos katonák egy szobában úgy őriztek, hogy mindeniknek egész éjjel egy-egy sarokban mozdulatlanul kellett állaniok; reggelre azután hazabocsátották őket. – Míg az Aradi Közlöny

valahogyan azt a hírt hozta, hogy a párizsi konferencián a tízes bizottság 8 szóval 2 ellen csakugyan 10 vármegye részeire szállította le a csehek,