Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1919
287 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 egy piszkos, szegényes falunál kérdezte, kik laknak ott? „Magyarok.” Elővette noteszét (voltaképp kötetét), s beírta, hogy ezen a vidéken magyarok laknak, mire azután korrektúra következett. Itt a bolsevisták gyanánt megjegyzettekkel beszélt. Grandpierre a vármegyén, Haller a városban tett harácsolásokról tájékoztatta. Ravasz László ref. püspökhelyettestől megkérdezte, hogyan fogadnák a reformátusok a Romániához való csatolást? R[avasz] kijelentette, hogy ő a béke embere, de nem áll jót arról, hogy napról napra viszályok ne legyenek a két nép közt. Hirschler apát is ilyesmit mondott a katolikusokról. Réz Mihály figyelmeztette, hogy a magyarok egyszer ugyan (1444) megszegték a békét, s keservesen meg is lakoltak érte, de a románok mindig, a legutolsó háborúban háromszor is, megszegték a szerződést, s elárulták szövetségeseiket; a németekhez kényszerűségből szegődtünk és szegődünk megint, ha karjaikba kergetnek bennünket; az angoloktól függ, hogy irántuk a legigazibb odaadással viseltessünk. Herzcel keresk. dolgokról beszélve, kérdezte, a kereskedők miért nem akarnának Romániához csatlakozni? Mert a kereskedelem nálunk a háború előtt tisztességes, szolid és fejlett volt, míg odaát akkor is megbízhatatlan volt stb. – Az atrocitások, visszaélések jegyzékének nagy tömegét vette át. Végül kalauzának kérdésére azt mondta, hogy a magyarok (pedig tudta, hogy a területi épségért aggódnak leginkább) a legjobbat remélhetik. Innen Aradra ment. Ma az a kalandos hír terjedt el, hogy a magyarok elvették Abrudbányát, s Tövist lövik. Halmágy elvételét a megszállók hivatalos tudósítása is elismeri. Mától kezdve különben reggeli fél hat előtt nem szabad az utcán járni (hogy’ mennek ki az éjjel 3-kor induló vonathoz?), s a kávéházakban (hová én különben ez évben nem tettem be a lábamat) megint razziákat tartanak. – Nagy Károly ref. püspöknél a szebeni kormánytól (Cons. Dir.), mint mondja, már vagy tíz átirat van; ad acta teszi, mint az egyetem. A szebeniek különben az erdélyi iskolák felett átvették az impériumot, s Walter szebeni és Szentimrey kolozsvári főigazgatók mellé ellenőrző kormánybiztosokat rendeltek. Szentimrey mellé egyetemünkön a román nyelv magántanárát, Drăganu Miklóst. S mialatt a kolozsváriak Teck herceget várják,31 mint valaha a debreceniek Galabárdit, ma Bukarestből hozott postatisztek foglalták el az itteniek helyét, s pár nap múlva a kir. tábla és törvényszék is román impérium alá kerül. Olvastuk, hogy a román–magyar határkérdést holnap kezdik tárgyalni a békekonferencián. febr. 25. A demokrácia korában érdemes följegyezni, hogy az újkori forradalmakról szóló előadásaimat az arisztokrácia tagjaiból hallgatják, s idáig el is járnak: gr. Bethlen Györgyné, gr. Bethlen Károlyné, gr. Béldy Emma, gr. Horváth-Tholdy Rudolfné, gróf Kornis Klára, báró Mannsberg Erzsébet és Margit, gróf Mikes Emma, báró Zeyk Irma. Az urak közül báró Bánffy Albert, báró Diószeghy Ottó, báró Mattencloit János, gróf Teleki Ádám s talán még egy-kettő. Hiszen bizonyára az egyetem is kimegy a divatból, mint a háború vége felé a betegápolás; de már nagyon el lehet keseredve a magyar társadalom, mikor tanulni akar. A pozsonyi egyetem cseh–szlovák kormánybiztosa Jehlicska volt b[uda]pesti teol. egyet. tanár lett. Hát a miénk ki a fene lesz? – Szőcs Ákos temetésén, nyug. kúriai bíró lévén, igen sok bíró vett részt; a szebeni 31 Teck Adolf Károly herceg (1868–1927), aki rokonságban állt az angol királyi családdal. Teck herceg neve azért is merülhetett fel Magyarország számára Anglia támogatását garantáló esetleges uralkodóként, mert egyik nagyanyja Rhédey Klaudia grófnő volt. A korabeli sajtó szerint a Friedrich-kormány angolbarát diplomáciai próbálkozásai tovább táplálták ezt a híresztelést. L.: Payr Hugó: Ki lesz a magyar király? Pesti Napló , 70. évf. 1919. dec. 25. 189. sz. 1–2. p. Teck herceg neve a magyar trón váromá nyosaként a későbbiekben is felbukkant. – A debreceniek Garibaldit várták.