Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)

1918

256 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1918 nak megőrzésére végre közös elhatározásban állapodtak meg. A vallásszabadságnak történelmi jelentőségű napja volt ez, csak holnap már, ősi módon, el ne felejtsük a mát. – Azután a rektorátusban Kossutány, Kovács Gábor, Cholnoky és Márki együttes memorandumának mielőbbi francia, angol, német fordításáról és 5–5000 (a magyar­nak csak 1000) példányban való kinyomatásáról állapodtunk meg, hogy Magyarország területi integritásának meghagyására kérjük a békekonferenciát. – Unokáim az egész nap esett nagy hóban is kimentek a Halász-tanyára, hogy utánanézzenek a lovaknak. nov. 16. Budapesten a nemzetgyűlés kikiáltotta a Magyar Köztársaságot – Kolozsvárt pedig délután –„aszongyák” – az erdélyi román királyságot, vagy a román királysághoz való csatlakozást határozták el Maniuék a Ferenc József Szállodában. A város így is, úgy is a szokottnál is hétköznapibb, szürkébb volt; az egyetlen változást talán az jelen­tette, hogy a boltokat korábban csukták be. A köztársaság ifjúkori álmaink megvalósu­lását jelentené, de mi azt nem Magyarország legnagyobb részének elszakításával, s úgy képzeltük, hogy arcunk az örömtől, ne a szégyentől piruljon. Hazánk most bizony a zsibvásárra került; de majdcsak megsegít a magyarok Istene! – Az egyetem tegnap em­lített memoranduma kinyomatására az EMKE direktóriuma (elnökletem alatt) csak­ugyan vállalkozott (mi kb. 25 000 kor. költséget jelent), de az egyetem déli értekezletén mégis jobbnak tartottuk, hogy Somló Bódog Jászi Oszkár nemzetiségi miniszter (egy­úttal magántanárunk) közbenjárásával az államnyomdában nyomassa ki az egészet, s ő küldesse föl a békekonferencia tagjai stb. számára, ha ugyan nem késtünk el. A már teljesen bemutatott végleges szöveget a rektor elnöklete alatt (Kossutány, Szandtner, Kovács, Boros, Karl s én) délután 2 1⁄2 órai munkával állapítottuk meg – s Boros az angol, Karl a francia, Schneller a német nyelvre való fordítást vállalta magára. – Jászi államtitkára, úgy hallom, Somló Bódog lenne. nov. 17. Egész nap itthon írtam, olvastam. Állandóan házunknál dolgozó varrónénk, De­mény Anna sógora, Bihari lupsai jegyző a nép támadása elől egész családjával csak puszta életét menthette meg. 500 koronáért rejtette el egy oláh asszony őket a padlá­son, honnan a család oláh parasztruhában, a jegyző leborotvált bajusszal jutott be nagy nehezen Tordára. nov. 18. Néhány hónapja még nem mehettem ki az utcára, hogy egy-egy csapat elfogott oláh fegyveres kíséretével ne találkozzam. Most felfegyverzett oláh nemzetőrök oláh zászlóval, oláh dallal vonulnak ki a falvakba. De hát a román s a magyar kokárdás ala­kok békességben haladnak el egymás mellett. nov. 19. A reggelinél szegény feleségem már úgy nekikeseredett a cselédmizériáknak, hogy könnyezni kezdett. Mutatta nehéz munkában eldurvult szép kezét. Valóban ő is, Mariska is cselédmunkát végeznek egész nap; s most újabb cselédválság előtt állnak. Négy cseléd ehhez a háztájhoz nem elég, mert a kerti, udvari és konyhamunkához egy kis tanyai gazdálkodás is járul. Nyugalmasabb öregséget szerettem volna biztosítani Júliának, és bizony azon sem csodálkozom, hogy leányunk sokat sír titokban, és kelle­ténél idegesebb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom