Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1918
253 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1918 nov. 5. Ludmann őrnagy – mint felesége de. mondta – rendcsinálni szintén falura ment, mert pl. a közeli Ajtonyban a nép szétrombolta Zeyk Dániel kastélyát, még parkettjeit is fölszedte, teheneinek hasát fölvágta stb., szóval inkább bosszút állt, mint rabolt. Mindenütt a fölmentések, hadisegélyek stb. körül zsaroló jegyzőket keresik halálra. Szebenben a katonák a tisztek rimánkodásai dacára, otthagyván kaszárnyáikat, egyikük a dühében majdnem síró (?) tábornok vállát megveregetve, mondta: „No, csak maradjon itt, öregem, mi elmegyünk.” Most, látom, nálunk is szedik a nemzetőröket, a rendőrség udvara egész nap tele van jelentkezőkkel, mivel jól fizetik őket. Ma különben Schneller rektor is felhívta az egyet. ifjúságot, hogy álljon be a nemzetőrségbe. – Este átjött Ludmann, s kisült, hogy sem ő, sem Körmendy nem mentek vidékre, csak összeállították maroknyi csapatukat, feleségeik tehát hiába ijedeztek. nov. 6. Milyen szamárság volt szélnek bocsátani a katonaságot, a hazajövők s a kaszárnyákból elszéledettek garázdálkodásairól egyre-másra érkező hírek tanúsítják. A 82. székely ezred alezredesének vezetése alatt itt nem adta át fegyverét, 32 gépfegyverével inkább felvette volna a harcot, mert azzal a szilárd elhatározással utazik haza, hogy bosszút áll az oláhok betöréséért és leöl minden oláht, aki útjába kerül. A nép mindenütt lázong. Marosújvárt gróf Teleki Ádám kastélyát verték fel, Jósikafalván az Urmánczyét stb. Szamosfalván Farkas, Szászfenesen Rosenberger marháit stb. hajtották el, a gabonát, lisztet kiszórták a sárba, és így tovább. – A szebeni hadtestparancsnokság értesítette az itteni volt térparancsnokságot, hogy a beolvadás elé nehézségek gördülvén, működését folytatja. – A nap első óráiban felségemmel sűrű lövöldözésekre ébredtünk fel. Napközben tudtuk meg, hogy egy átutazó katonacsapat az állomáson garázdálkodván, a kirendeltség közéjük lőtt, ők viszonozták s ennek a csetepaténak 3 halottja van. Arizonai állapotok! nov. 7. Unokáim tegnap is, ma is a napfényes időben kinn dolgoztak a Halász-tanyai kerteken Károllyal és Csepetovszkival, Halász oroszával. A fiúk napszámot kaptak jutalmul tőlünk is, szüleiktől is. A hírek különben egyre jönnek Dósa György táborából. Alsójárán Eckhardt főszolgabíró eltorlaszolta, és 3 napig védte lakását a nép ellen. Müller Zoltán a minden oldalról fenyegetett Enyed részére az itteni városparancsnokságtól kért segítséget. Magyarnagyzsomborban a különben népszerű Brunner szeszgyáros a rá rohanók közt maga osztogatta szét a gabonát stb.; marháit, lovait a legjobb gazdák vitték el, s mikor szemükre vetette, hogy jóságáért így fizetnek, a módosabbak odasúgták, hogy a bíró följegyezte, kinél mi van, ha visszaáll a rend, majd visszakapja. 49a Így mondják. Délben Szádeczky mondta, hogy Szengyelen gr. Bethlen Sándor főispánt agyonütötték; később tudtuk meg, hogy nem őt, hanem Betegh Sándort; Bethlen Ödön grófékat pedig Drágon kifosztották stb. A klinikákról és kórházakról is elmentek a katonák, széthordván a vérbajt, tüdővészt stb.; csak a súlyosak maradtak; a köny nyebb betegeket maguk az orvostanárok is küldték, mert a katonaság többé sem pénzt, sem élelmet nem ad a kórházaknak, s így tartani sem tudják őket. Vincze (Weinberg) Sándor, helyi Robespierre-ünk nem engedte meg, hogy az egyetem 921 katonatisztje és önkéntese, s az egyetem többi polgára közül jelentkezett 30 nemzetőr külön testben szervezkedjék a rend fenntartására, ami ezeket szükségtelenül elkedvetleníti. Az olá-49a Nem a bíró, hanem maga Brunner jegyezte föl, kinek mit adott.
