Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1918
226 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1918 legnagyobb érdeklődést a Wahrmann-díj odaítélése keltette. A bizottság egykori egyet. hallgatótársamat, Kvassay Jenő miniszteri tanácsost ajánlotta, de Szily Kálmán azt javasolta, hogy Weisz Manfrédnak adják oda, aki a hadiszerek gyártásával hallatlan és felülmúlhatatlan sikereket ért el. Nagy vita után, amelyben Matlekovits, Darányi, Ballagi, Méhely, Concha, Rados vettek részt, az Akadémia a bizottság eredeti javaslatát fogadta el (Kvassay 22, Weisz M. 15 szavazatot kapott). Beöthy Zsolt, Weisz Manfréd tüzes híve, kissé mégis megvigasztalódott, mikor megszavaztuk Tompa Mihály kis mellszobrát az Akadémia számára. – A megjelentek közt örömmel láttam br. Eötvös Lorándot is, bár bágyadtan és álmatagon ült köztünk. Budapest, máj. 2. Délelőtt a Nemz. Múzeum Szirmay-levéltárában. Küffer Béla sokat beszélt arról, hogy az admonti kolostorban tett kutatásai után most már tudja, ki volt Anonymus, és erről közelebb előadást is tart a Régészeti Társaságban. – Mindjárt ebéd után meglátogattam feleségemmel Márki-Zay Lajos unokaöcsémet, akinek fiacskája, mikor hallotta, hogy Pesten nem kaptam kenyeret, mert nem volt kenyérjegyem, két darab kenyérből álló útravalóval igen kedvesen látott el bennünket. Elmentünk Veress Endréékhez is, akik most már saját házukban laknak a Hunfalvy utca 4. sz. a. Olcsón tettek szert kedves családi fészekre. Onnan záporban, a Dunán keresztül propelleren jutottam el az Akadémia nagygyűlésére, hol az osztályok ajánlottairól szavaztunk. A golyókat Berezviczy adogatta, a kikiáltó Heinrich volt, a neveket pedig a táblára kalligrafikus betűkkel és nagy kedvvel az öreg Krenner jegyezgette. Az I. osztályból Négyesy lett meg rendesnek, a II. osztályból valamennyi, a III.-nak sok ajánlottja közül csak Ferdinánd bolgár cár tiszteletinek; Konek Frigyes, Oltay Károly, Pogány Béla kolozsvári magántanár, Rybár István levelezőnek, Jendrassik Ernő rendesnek, Kenyeres Balázs, Marek József levelezőknek. A mi egyetemünk tanárai közül Haar Alfréd itten, Cholnoky Jenő már az osztályban megbukott, Bartók György pedig jutalmat nyert. – A Venezia kávéházban (a „Druck kávéházban”) gratuláltam Pilchnek és Hómannak, s Karácsonyi, Reiner, Riesz, Mahler, Domanovszky, Fejér Lipót (az idei nagyjutalom nyertese) társaságában még sokáig elbeszélgettem. Pilch és Lukinich gyalog kísértek el hazáig (ami pedig jó nagy út); Lukinich fel is jött, s valami egy óra hosszat beszélt arról, hogy előadásaim módszerét követi a pozsonyi egyetemen, s ott a szemináriumot egyúttal irodalmi törekvések középpontjává akarja tenni. – Horváth Mihály omhoz az Akadémiában sokan gratuláltak, állítólag osztatlan tetszéssel fogadták; Wlassics Gyula viszont Thaly életrajzához ajánlotta fel Thalynak hozzá intézett körülbelül 90 levelét. Budapest, máj. 3. Délben a Nemz. Múzeumban befejeztem munkámat a Szirmay-levéltárban, 1711 végéig menvén a jegyezgetésben (62 levél az eredmény). – A lapokból olvastam, hogy Vörös Sándor, előbb a kolozsvári, később a magyaróvári gazd. akadémia igazgatója, régi barátom, elhunyt. Ny. b.! – Ebédre feleségemmel kimentünk Szekér Sári húgomhoz (Somogyi Lacinéhoz) Pestújhelyre, ahol több év után édesanyjával, Juliska testvérnénémmel találkozhattam. Megöregedett, de hála Istennek, egészséges és fürge. Eljátszogattam a gyerekekkel (Bandi, Tamás, Lili); keresztfiam, Bandi gyenge tanuló, de mindig csókolgatott, s babáit felöltöztette ministráns gyerekeknek. Így kellő hangulatban mehettem este a Szent István Akadémia I. osztályának felolvasó ülésére, amelyen Schermann Egyed székfoglalót tartott (Adalékok az állami könyvcenzúra tör ténetéhez), Vucskics Gyula pedig emlékbeszédet mondott Nogáll Jánosról, kit magam
