Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1917
193 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1917 okt. 13. Erős hűlésem miatt feleségem délután ágyba parancsolt. Megizzasztott azután Dózsa Emma, ki majdnem 3 óra hosszat beszélte el, hogy ment tönkre nagylaki ősi birtoka. Emiatt csak pár szót válthattam Kazik Istvánékkal, kiknek valaha násznagyuk voltam, s kik most a Pasteur-intézet kórházában levő honvéd huszár hadnagy sebesült fiuk látogatására jöttek. Ma a német kórház kiköltözött a szomszédunkban lévő tanítónőképző intézetből. Emlékül egy zongorát vittek magukkal. 100 000 korona kárt tettek. Most a mi sebesültjeink mennek be oda. okt. 14. Szobafogságban maradván, gr. Kuun Gézáné temetésére családom részéről feleségem és lányom ment el. okt. 15. A ma érkezett budapesti lapok szerint özvegy gróf Almásy Kálmánné Ischlben meghalt; ma szentelik be, s temetés végett hazahozzák Kétegyházára. Urával együtt ő volt családunk legnagyobb jótevője; mint ilyet üdvözöltem őt márc. 27-én, az idén, 80 éves korában, s mint ilyennek kívánok neki örök nyugodalmat. – A napot hűlésem miatt ma is itthon töltöttem; csak délben mentem ki sütkérezni a kertbe. okt. 16. Cs. Papp József barátom éjjel fél tizenkettőkor szívszélhűdésben hirtelen meghalt. Egyetemünkön az olasz nyelv és irodalom magántanára volt, s már nem érhette meg a rendkív. tanári címet (!), amelyre fölterjesztettük; különben az itteni felsőbb leányiskola és leánygimnázium tanára volt. Kitűnően ismerte Dantét, prózában le is fordította Divina Commediá ját, Petrarca Fiammettá ját; s az olaszok dantei koránál talán csak a Garibaldi koráért lelkesedett jobban; szinte megsajnáltuk, hogy most annyira kiábrándult a taljánokból. Maga is szépen, folyékonyan írt olaszul (2–3 értekezésemet igen jól fordította le), az olasz nyelvnek tájszólásait is beszélte, s Olaszország írói köreivel nagy összeköttetéseket tartott fenn. Jobblelkű embert keveset ismertem nála, s velem szemben igen jó volt mindenkor. Anyagi javakkal nemigen volt megáldva, de büszke méltán lehetett függetlenségére. Nyugodjék békében! okt. 17. Maródiságomból első utamat Cs. Papp József özvegyéhez tettem. Mondja, hogy 15-én Józsi a szokottnál jobbkedvű volt, tervezgetett, este sokáig elbeszélgettek. Lefekvés után 3⁄4 12-kor, valami zajt hallván, az ablakhoz ment, majd vissza ágyához. Neki feltűnt, hogy egy perc múlva már horkolt, holott oly rövid idő alatt el sem alhatott. Gyertyát gyújtva, megnézte, s látta, hogy szeme felakadt, s küzd önmagával. Azonnal hívta fiát, s a szomszédban levő mentőket és dr. Hönczöt, de bár rögtön jöttek, már csak a halált állapíthatták meg. Az egész egy-két pillanat alatt történt. okt. 18. Ma temettük el Papp Józsit. Valamennyi középiskola ifjúsága kivonult. A kápolnában, a kar nevében, Hornyánszky dékán is mondott rövid búcsúztatót, ami magántanárokkal szemben az első eset volt. Nyugodjék békében! okt. 19. Csánki írja, hogy a Tört. Társ.-[ban] a háborúra való tekintettel okt. 11-[én] a választmány a jubileumi ünnepélyt bizonytalan időre elhalasztotta, ezért főképp az én Horváth Mihályommal, a Társulat történetével s a Századok tartalom-mutatójával fog nak ünnepelni.
