Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)

1917

164

MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1917

nyok közt bekísért alakokkal. A foglyok közt van Popa Vasilie nyug. őrnagy, volt kolozsvári térparancsnok, ismerősöm is. Brassóban együtt ivott a betört oláh tisztekkel.

ápr. 6.

Nagypénteken lányommal és unokáimmal az Úr koporsójánál. – A fűtést, mely a télen országszerte annyi gondot okozott, tegnap estével abbahagytuk. – A városban 7000 vagon fa fogyott el.

ápr. 7.

A király Pozsonyi Tónit (Hamzsa helyébe) ide táblai tanácselnöknek, Költő Gábort táblabírónak nevezte ki.

ápr. 8.

Húsvét ünnepén (Rákóczi és Széchenyi halála napján) a Marianum főnöknője, Serbőczy M. Amanda részletesen megmutatta a nagyszerű új internátus helyiségeit. – Az ünnepet magunk közt, csendesen töltöttük; csak Moldovánék, Bannerék s a doktor látogattak el.

ápr. 9.

A Dutkay családnak ismét halottja van: Irma, Béla néhai unokatestvérem lánya, 4-én Nagyváradon elhunyt. Ny. b.!

ápr. 10.

Kolozsvárt még kb. 2000 székely menekült van, de ezek közül csak mintegy 800 munkabírót engednek haza; a többinek a vasúti mizériák miatt még várniuk kell. A napokban Kolozsváron át az ország más részeiből 20 000 menekült hazautazására számítanak.

ápr. 11.

Márki Pistáné írja, hogy kedves, okos fia, Tas, ki már 14 hete küszködik gerinc-agyhártyagyulladással, ismét rosszabbul van. Csipkés apó is többnyire magánkívül van, s már a feleségét sem ismeri meg. Szentkirályi komám orbáncos, a komámasszony pedig influenzás. És így tovább; baj mindenütt! ápr. 12.

Du. 1⁄2 4-kor Csipkés apó (aranyosrákosi Csipkés Albert, városi nyug. adótárnok) élete 76., és Szőcs Máriával kötött házasságának 48. évében hosszas szenvedés után elhunyt. Maga volt a megtestesült becsületesség, feleségével s két lányával (Ilona, Mariska – ez utóbbi dr. Siró Zsigmond özvegye) gyakori vendégeink. Ny. b.!

ápr. 13.

Özv. Zamlinszky Ferencné, szül. Varga Mária értesített, hogy atyja, Varga Ottó, tegnap hosszas szenvedés után Kolozsvárt elhunyt. Aradon éveken át működtünk egy intézetnél, és mindketten Budapestre kerülvén, ott is tartottuk a jó kollegiálist, de mikor feleségétől ok nélkül elvált, családjaink többé nem érintkeztek, s így kolozsvári látogatásai alkalmával sem keresett föl, bár mi ketten az utcán egy-egy udvarias beszélgetésre megálltunk. Földrajzi és történelmi tankönyvei egy időben az újdonság ingerével hatottak, s azokat én is tanítottam; munkatársa voltam pompás vállalatának, a Vértanúk albumá

nak, mely öt kiadást ért, s őszintén örültem, mikor Magyarország történetét a nép s az ifjúság számára megírván, a Kisfaludy Társaság azt megkoszorúzta. Mikor a Ferenc József Intézetbeliek 1899-ben antidinasztikusoknak és antikleriká-Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában, 1867–1916. VII. köt. Szerk. Kemény Gábor–Szarka László–Szász Zoltán. Bp., 1999. 691. p.