Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1917
160 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1917 márc. 15. Március idusát a márc. 15-i bizottság az idén csupán templomi istentiszteletekkel ünnepelte; Hirschler plébános hazafias, szép beszédet tartott. A Mátyás-szobornál Sándor József beszélt, s egy fiatalember elszavalta Petőfi Talpra magyar ját. Az ünnep ség többi részében az elég zord idő miatt (esett az eső, mint „akkor”), már nem vettem részt, pedig a ref. templomban szerettem volna meghallgatni Kenessey püspököt. Különben március idusának legfölségesebb része a szentpétervári forradalom, melynek hírét a különkiadások ma terjesztették el. Adja Isten, hogy igaz legyen. – Bécsből jövők beszélik, hogy a király lakosztályának rendezésekor a férjet és feleséget 7–8 szoba választotta volna el egymástól. „Karl der Plötzliche” (ahogy a bécsiek nevezik) kijelentette, hogy közös hálószobát akar. Elszörnyedve jelentették ki a spanyolok, hogy ilyen még nem volt, tehát nem is lehet. A király azt mondta, hogy próbálják csak meg, meglátják, hogy lehet. S íme, lehetett. Badenben rajtacsípte a pékinast, hogy tiltott módon sütött sóskifliket visz a tiszti étkezőbe; megparancsolta, hogy vigye a kórházba, a sebesülteknek stb. márc. 16. A kávéházban rébuszokat adogattunk fel egymásnak a petrográdi forradalomról, a cár lemondásáról stb. – Este itt járt Borsay katonai karmester, aki Senki fia címmel magyar tárgyú operettet írt, melyet Lehár – mint maga írta a megmutatott levélben – dicsér, és Bécsben színpadra viszi; a librettót magyarul Kun Ottó, németül – részben versekben – vőm írja. Említett levele szerint Lehár azt hiszi, hogy Amit a pacsirta dalol című, szintén magyar tárgyú operettje felül fogja múlni összes eddigi darabjait. márc. 17. Müller Elza, ki többször volt huzamosabb ideig vendégünk, tudatja, hogy egy német hadnaggyal és mérnökkel, Rencke Ottóval jegyes. Vőlegénye, ki azelőtt Franciaországban harcolt, a napokban visszamegy a frontra, s a háború után Berlinben fognak lakni. Adja Isten, hogy reményeik teljesedjenek. márc. 18. Sándor napján jó barátaim, ha kisebb számban is, személyesen vagy levélben, az idén is fölkerestek, és elhalmoztak virágokkal. Moldovánék, Szádeczkyék, Törökék, Csikyék, Páterék párosan jöttek. Reinboldné, Ludmann-né, Rietly, Kovács Kálmán, Ferenczy Miklós, Ziegler, Szilágyi Laci, Gyalui Farkas magányosan, s feleségem és lányom konyhaművészete mellett egy kis időre elfelejtettük a hadiböjtöt. Unokáim tojáshéjakból készült babákkal kedveskedtek, lányom sokféle aprósággal, pl. ezüst kézelőgombokkal. A hó, mely reggelre fehérré tette a tájat, délre már eltűnt, de bizony a tavasz nem köszöntött be olyan szépen, mint máskor. márc. 19. Csánki Dezső azzal nyugtat meg, hogy Salamontól ő is gyakran hallotta az életrajzírás ellen való kifakadásokat, de sohasem volt vele ebben a részben egy véleményen, s azt egy nagy eszű buckleista egyoldalú nézetének tartotta. A publikumnak mégiscsak mindig hősök és hősök kellenek, nem pedig csak történetfilozófiai kifejtések. Neki mindig ambíciója volt, hogy valamikor egy életrajzot írjon, de sohase juthatott s ezen túl még kevésbé juthat hozzá. Ars longa, vita brevis... márc. 20. Elnökletem alatt megalakult végre a tisztviselők egyesületének társadalmi szakosztálya, mely elsősorban dr. Tóth György táblabírónak a tisztviselők gyógyítása meg-