Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1917
154 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1917 tudom. munkásságának érdemeit, de sajnálva, hogy őt a karral szemben tanúsított magatartása miatt nem jelölheti, ezt a kandidációt ajánlja: 1. helyre Bartók és Nagy aequo loco. 2. Varga. 3. Zivuska. A bizottság ezúttal teljes higgadtsággal tárgyalt. febr. 9. Reggel a szabadban 20 °R hidegünk van, dolgozószobámat sem tudtam egész nap, bár erősen fűtöttünk 13°-nál jobban fölmelegíteni. Szegény katonáink! febr. 10. A bölcsészeti kar mai ülése jelentésem alapján, Schneller előadásának felolvasása nélkül, nagy szótöbbséggel, titkos szavazat alapján elfogadta a bölcsészeti tanszék betöltésére vonatkozó javaslatunkat, minden változtatás nélkül. A karban az előadásokat megszüntetjük március 1-ig, mivel nincs szén. Hasonló okból a budapesti, bécsi, debreceni egyetem is szünetel. Egyet. könyvtárunk szintén. A klinikák nagy részét sem fűtik 3–4 nap óta; a nőgyógyászati klinikáról Ludmann-né fiacskájával ma hazaköltözött. – Berti bátyám leírja részletesen felesége elhunytának részleteit; szegény öreg, bizony nagy lelki megrázkódtatáson ment keresztül. Lujza pedig azt írja, hogy Márki Pista nagyon eszes, kedves fia, Tas, újesztendő óta gerincagygyulladásban szenved és helyzete reménytelen. Ő volna szüleim legnagyobb Márki dédunokája. febr. 11. Dolgozószobám oly hideg volt, hogy az ebédlőbe kellett átköltöznöm. A kávéházba sem mentem be, mert a központi fűtés ott is elromlott. Br. Jósika Samu, mint elnök, értesített, hogy a Pro Transsylvania Orsz. Segítőbizottság dec. 28-[án] Zita királyné jelenlétében megtartott díszközgyűlésén az igazgatótanács tagjának választott meg. febr. 12. A vk. miniszter febr. 1-jén 146414/1916 sz. IV. alatt végre kiutalta 3000 koronás háborús segélyemet a múlt novembertől kezdve, havi 250 koronás részletekben. – Elnököltem a Kat. Státus tanügyi bizottságában; hét gimnáziumunk közül csak a kolozsvári, gyulafehérvári és m[aros]vásárhelyi működik, kettő – a székelyudvarhelyi és brassói – a napokban nyílik meg –, kettő „majd”. Ezt köszönhetjük hőn szeretett oláh szomszédainknak. – „A hanvai remete”, a 77 éves Hanvay Zoltán, ma azzal lepett meg, hogy Egy ág rezeda felejthetetlen jó öreg királyunk koporsójára című 33 lapnyi füze tét nekem ajánlotta,9 s erősen kikelvén az ellenzék ellen, elérkezettnek látja azt az időt (20. lap), hogy csakugyan derékon törje ketté írói tollát. De midőn ezt teszi – ezennel történetírói kritikám alá bocsátja utolsó írását, melyet változhatatlan nagyrabecsülése jeléül ajánl nekem. Elmondja benne azt is, hogy Szt. István korában bevándorolt német családból származik, büszke német eredetére s ismerteti pályáját. Fényképe nem lévén, ilyen alakban – nyomtatott füzetben – küldi nekem fotográfiáját. – A kedves öreget személyesen nem ismerem, csak pár év óta állok vele levelezésben; s ez második könyve, és most már az utolsó, melyet nekem ajánl. Isten éltesse a kedves jó öreget, Tompa Mihály és Lévay József jó barátját, ki irántam ismeretlenül is olyan jóindulattal viseltetik! 9 Hanvai Remete [Hanvay Zoltán]: Egy ág rezeda felejthetetlen jó öreg királyunk koporsójára. Rimaszom bat, 1917. 33 p.
