Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)

1916

146 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916 újság. Néhány brassói és fogarasi ügyvédtől a hazaárulás miatt elvették ügyvédi okle­velüket; megérdemelnék, hogy az egyetem is megfossza őket doktori oklevelüktől. Es­te a templomban adtam hálát az Istennek a vett jókért, s hogy családomat ezekben a nagyon nehéz időkben minden bajtól megőrizte. Templomozás után hallottam, hogy 72 éves öreg sekrestyésünk, Kántor Endre, ki – mint subdiaconus – még a tegnapi ko­ronázási misén is segédkezett, ma a sekrestyében hirtelen meghalt. Családommal a színházban végignéztünk egy kabaré-előadást. A mellettünk levő pá­holyban illedelmesen viselkedő cselédleányok ültek, ami eléggé mutatja, hogy a hós­tátban van pénz, mit a tintásujjú ember nemigen mondhat el, mert pl. csak úgy adhat családjának húst, kivételképpen, ha erre az egyetlen tételre 15–20 koronát ad ki. Még lisztet is nemcsak drágán, de egyúttal elégtelen mennyiségben kapunk, és igen sok családban a takarékosság tulajdonképpen ínséget jelent. Bort sem iszunk mostan, de a harang éjféli megkondulásakor, s a szomszédunkban levő német kórház német ka­tonáinak 12 üdvlövésekor az újesztendőt mégis egy-egy pohár jó borral köszöntöttük. Mint (a diplomatákat, hadseregszállítókat s a haladni vágyó Haudegeneket kivéve ta­lán) mindenki, a küzdelmeinkhez méltó békesség visszatérését óhajtottuk és óhajt­juk. Isten óvja meg hazánkat olyan veszedelmektől, amilyenek az ősszel különösen Erdélyt fenyegették. Az akkori népvándorlás hullámai még most sem simultak el, s a felbolygatott társadalom egyensúlya ki tudja, mikor áll helyre. A népek gyűlölete oly nagy, hogy teljes letiprásunkat akarják most is, mikor a hadiszerencse nekünk kedvez, és ők akarják diktálni a békét. Mit tennének velünk, ha valóban fölénk kerekedhetné­nek a csatatéren is! Ezzel szemben a jövő esztendő jelszava is csak az lehet: „Cum Deo pro Patria et Libertate!”

Next

/
Oldalképek
Tartalom