Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1916
141 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916 dec. 11. Ma reggel 700 oláh foglyot hoztak ide, s különben is egyre-másra jönnek. Most 500 sebesült számára gondoskodnak ágyról s még 500 kellene; természetesen ismét az iskolák rovására, bár a kaszárnyákat is igénybe veszik. Valószínű, hogy Debrecenből, ahol rosszul érzi magát, a Militärkommando is ide jön át. Ma a német birodalmi gyűlés gyors összehívását békehírekkel hozzák összefüggésbe. – Vacsorán Ludmannék voltak vendégeink. dec. 12. Délután 3 órakor telefonon hallottuk, hogy az oroszok különbékét kötöttek velünk, az oláhok pedig lerakták a fegyvert. Az Estilap ból azután megtudtuk, hogy mi ajánlottunk békét a szövetségeseknek, amit Bethmann-Hollweg a német birodalmi gyűlésen, Tisza István a magyar képviselőházban ma bejelentett. Varrónénk köny nyezett örömében, hogy most már olcsóbb lesz az élet. Különben a hírt (bár első alakjában még ezután is fenntartották) a közönség felindulás nélkül fogadta. Második (hiteles) alakjában kevés jót vár tőle. – A dec. 5-[én] említett Weinfeld-perben a törvényszék ma ítélt, s Weinfeldet az egyetem részére megtérítendő 600 kor. perköltségben elmarasztalta. dec. 13. A közönség hangulatát jellemzik, hogy Triesztet ma bevétette az olaszokkal. Idáig Kolozsváron át, főképpen vasutakon, k[örül]belül 50 000 menekült tért haza a Székelyföldre; a kocsin hazatérők a katonai barakkokban s máshol gyülekeznek; az árvaszéki népkonyha előtt ma délben is alig tudtam utat találni az egyetemhez, any nyian vannak. Gyergyó szélén még mindig verekszünk az oroszokkal, s a Hargitán túlra nem is eresztik haza a menekülőket. – Schneller és Hornyánszky megint ösz szeütötték a patkót a filozófiai tanszék ügyében. Sch. szerint mikor H. B[uda]pestre akart fölmenni az egyetemhez, Tiszánál itt szerzett polit. érdemeire hivatkozott. Tisza azt mondta, hogy polit. agilitása kívánatossá teszi itt maradását. Két nap alatt megint három hírlapíró faggatott; de csak Kázmérinak vallottam a Szent Korona erdélyi viszontagságairól. – Szádeczkyhez, mint magyar historikushoz, és Réz Mihályhoz, mint közjogászhoz utasítottam őket; de amazt nagyon ellenszenvesnek és nagyképűnek (ipsissima verba) találták s őszinteségében sem bíznak. A komám különben haragszik, mert haditudósításait a sajtóbizottság nem engedi kinyomatni. – Különben egy transito, de titkos távirat szerint „Separat-Friede mit Russland unterfertigt” (katonák látták). dec. 14. Karunk mai ülése Karl Lajos javaslatára egyhangúlag c. rendkívüli tanárságra ajánlotta Cs. Papp Józsefet, Dante kommentátorát, régi magántanárunkat; Benedek Marcelltől, ki a francia irodalom XIX. századából magántanárságot kért, a habilitációt – egy szavazat kivételével – megtagadta; ellenben Pethő Sándor (Magyar történe lem a XIX. században) személyes minősítését Szádeczky jelentése alapján egyhangú lag elfogadta, s munkái bírálatát Szádeczkyre és reám bízta. Nem fogadtuk valami lelkesedéssel a jogi karnak azt a javaslatát, hogy – miként a budapesti és a debreceni egyetem is akarja – a rektor és a tanácstagok ünnepies alkalmakkor ezentúl talárban jelenjenek meg. Majd egy bizottság tesz javaslatot. – Ülés után elnökletem alatt a filozófiai tanszék ügyében kiküldött bizottság (Schneller, Hornyánszky, Dézsi, Schmidt, Márki) újból alakult és – ami nem történhetett meg Schneller és Hornyánszky heves összetűzése nélkül, mely azonban H. bocsánatkérésével és kibéküléssel végződött –
