Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1916
125 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916 át, mint a bizottság elnökéhez; de én az egy hét múlva tartandó kari ülésre kívántam bízni, hogy a bizottság mandátumát fenntartsa, vagy – mit jobb szeretnék – új bizottságot küldjön ki. okt. 20. Az oláhok az egész vonalon 50 km-re húzódnak vissza az erdélyi határoktól, egyúttal azonban az oroszok az eddigieknél is keményebb támadást készítenek ellenünk, Oláhország javára. Az elesett oláhok hulláit – mint a Szebenből ma hazaérkezett Müller Arnold öcsém beszéli – Szeben vidékén ma is temetgetik; de az ellenség sírjait is keresztekkel látják el. Szebenben nincs különösebb kár; a gyűjteményekben s középületekben éppen semmi. Schullerus, a szász pap, sokért nem adja, hogy a szorongatás egész idejét hívei közt tölthette; maga is puskásan vett részt az utcai őrjáratokban; pedig úgy járhatott volna, mint brassói kollégája, Herfurth Ferenc, kit az oláhok magukkal vittek. Valóságos hősnek tartja a Brukenthal Múzeum egyik őrét, aki ágyúgolyók fütyülése közt fejezte be egyik természettud. tanulmányát, mivelhogy szobára kárhoztatva, unatkozott. A szebeni oláhok főbbjei szintén elmenekültek; az otthon maradt egyszerűbbek most nagyon becsülettudóan köszöngetnek. Más helyekről, pl. Gyimesről, sok hír bizonyítja az oláhok rablásait és tolvajságait. A szebeniek nem értik, a hadvezetőség miért hanyagolta el annyira határaink védelmét, mikor kevés erővel is sokáig fel lehetett volna tartóztatni a betörőket; lám Németországnak akadt 60–70 000 embere a dán határokra, azok a háborútól kezdve ott táboroznak, és senki sem sajnálja, hogy az egész idő alatt nem akadt dolguk. Egyébiránt a szebeni menekültek nagyon meg vannak elégedve a kolozsváriak vendégszeretetével és szívességével. – Ők 23-án már meg akarják nyitni iskoláikat; mi még most sem tudjuk; mint Rietly, a kegyesr. gimn. igazgató mondja, a katonák nemhogy kimennének a gimn. épületből, hanem még új helyiségeket is követelnek; pedig a fölszabaduló helyiségekbe a ref. gimnáziumot is szívesen befogadná. Mégis abban állapodtunk meg, hogy ragaszkodunk a gimnázium nov. 8-i megnyitásának határidejéhez. Szabó Istvánék elbúcsúztak, holnap hazamennek szombatfalvi puszta kúriájukba. okt. 21. A trónörökös az Armee-Gruppenkommandóval e hó 24-én jön; Frédiéknek a Platzkommandón fő a fejük, mert csak saját kíséretében 700 lovat, 35 autót, 100 sofőrt hoz magával, a meglévő katonai hivatalokat lehetőleg kiszorítják, lesz most már háromféle térparancsnokság is, de a teher mégiscsak őket fogja legjobban nyomni a helyben tartózkodás tekintetében. – Holnapra egy román tábornoknak, mint hadifogolynak érkezését jelezték. Frédi mondja, hogy a nagyszámú oláh hadifoglyok roppant szánalmasak az intelligenciájuk tekintetében, még altisztjeik sem tudják megmondani, hol harcoltak stb. – Ma két év óta, tüzéreink távozása óta, nem látott ismerősöket üdvözöltem: sok ágyút vittek a városon keresztül a gyalui országút felé. Beszélték, hogy az oroszok a Tölgyesi-szoroson át betörtek, de visszaverték őket. okt. 22. Kellemetlenül meghűlve, egész nap itthon dolgozgattam. A lapok hírein kívül Nagy ezredes útján annyit hallottam, hogy valahára Orsovánál is erélyesebben akarunk föllépni. Stürgkh osztrák miniszterelnök meggyilkoltatása itt nem okozott különösebb felindulást; alig beszéltek róla. A közönséget jobban érdekelték a csapatmozgalmak. Búcsúzni volt Ludmann kapitány is; mint zászlóaljparancsnok holnap indul vissza az északi harctérre.
