Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1916
117 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916 ból, de enni szegény marhák alig kapnak, pedig az erről való gondoskodás is nagy gazdasági érdek. A helybeli lapból olvasom, hogy 1253 kor. adóval engem is bevettek a virilisták közé. Köszönöm szépen, nem kérek belőle. A jegyzék különben azt mutatja, hogy nemigen kincses város ez a Kolozsvár, ha a virilisták többnyire a tentásujjúak közül kerülnek ki. – Holnaptól kezdve katonai tekintetekből egyelőre megszüntették a polgárok telefonbeszélgetését. Katonák állanak mindenütt, még a fotográfusok előtt is, kikhez a menekültek tolonganak az igazolványhoz szükséges arcképekért. szept. 30. Délben hallottam először Szádeczky Lajostól, ki különben a hét elején három napot Szeben környékén töltött, hogy hadaink a Vöröstoronyi-szoros északi oldalán 2–3 oláh divíziót megsemmisítettek.52 Du. 3 órakor a német konzul New York-i szál lásán valóban kitűzték a lobogókat, utána a köz- és magánépületeken is, a lapok különkiadásokban, a polgármester pedig falragaszokon közölte a szebeni nagy győzelem hírét. A részletekről – melyeket ezek a közlések elhallgattak – annyit hallottunk, hogy bajor ezredek kerülő utakon már 26-ától fogva lassanként a Vöröstoronyi-szorost megszállták gépfegyverekkel, Falkenhayn tábornok pedig észak, kelet és nyugat felől arrafelé hajtotta őket. Látván, hogy ott a gépfegyverek szörnyű tüzében nem menekülhetnek, visszafordultak, de az utánuk futókkal szembekerülve, nagy torlódás keletkezett; a mieink most a káosz közé ágyúztak (olyanforma defilé-harc lehetett, mint a zentai 1697-ben!), s a vége (tegnap este) az lett, hogy 50 000-et lelőttek, levágtak (a 82-ős bakák még a lefúvás után is bicskázták őket), 40 000-[et] elfogtak, 90 ágyút, 100 vagon muníciót az egész trainnel és 18 mozdonnyal együtt zsákmányul ejtettek, és csak kevesen és szórványosan menekülhettek el a Fogarasi-havasokon át. Olyan diadal, mely (habár adatait még csak ezután tudjuk meg igazán) méltó Hunyadi János 1442. évi szebeni dicső győzedelme emlékezetéhez. Állítólag még egy másik nagy diadalunk is volt, de a németek nem sietnek híresztelésével. Székelyudvarhely is a mienk. (Nem is fért bőrében a mai nap: 24 helyett 25 órából állt óra-visszaigazítással.) Mariskáék a gyerekekkel a mai napot is Szamosfalván töltötték a szabadban, s egész nap gyönyörködtek a szakadatlanul közlekedő katonavonatokban, átvonuló katonaságban, de sajnálkoztak is a még mindig tartó menekülésen; sok gulyát, nyájat stb. hajtanak ma is Kolozsvár felé, egy-kétezer marhát naponként. Csak ilyen zűrzavarban történhetett meg olyasmi, hogy egy szászsebesi szeszgyár 250 000 korona értékű gulyájának nyoma veszett; hűtlen hajcsárai alkalmasint eladogatták útközben. Nyoma veszett a vasúton a besztercei ev. egyház műkincseinek is; de majdcsak előkerülnek, mint ahogy most már Müller Arnoldék is nyomába jutottak eltévedt ezüstneműiknek. okt. 1. A miniszter engedelmet adott a jogszigorlóknak, hogy a kolozsvári egyetemen megkezdett jogszigorlataikat, tekintettel az igazolványos utazás nehézségeire, más hazai egyetemeken is folytathassák s befejezhessék. Így azután egyetemünk lassanként kimegy a divatból. Kávéházi asztalunknál ma jelent meg először Gyergyai Árpád, a fül-, orr- és gégegyógyászat magántanára, aki most kapta meg a rendkívüli tanári címet. (A vele egy időben fölterjesztett Höncz Kálmán, a száj- és fogbetegségek magán-52 Szádeczky K. Lajos: A nagyszebeni harcok története. Egy szemtanu följegyzései. Budapesti Hirlap, 36. évf. 1916. okt. 10. 282. sz. 2–4. p.; Uő: A nagyszebeni fényes győzelem. Az Ujság , 14. évf. 1916. okt. 11. 283. sz. 6. p. A nagyszebeni győzelemről Márki is nyilatkozott: Márki Sándor professzor a nagyszebeni győzelemről. Kolozsvári Hírlap , 17. évf. 1916. okt. 3.
