Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1916
115 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916 s a mi tanácsunkra nemigen szorultak. Az Est szerint a csíksomlyói gvárdián is meg mentette a Mátyás királytól kapott Mária-szobrot, ámbár Pósta szerint ott csak értéktelen barokk szobrok vannak. – Szabó Istvánék s Ludmann-né nálunk vacsoráltak. szept. 25. Az egyetem I. emeletéről ma összes bölcsészeti helyiségünkből felhurcolkodtunk a II. emeletre, hol már egyet. hivatalok is szoronganak az I. Armeekommando terjeszkedései miatt. Én kaptam az 1328. Ausweisscheint a hadsereg-parancsnokságtól, hogy az épületben esetleg igazoljam magamat. Az öreg Ladics gondnokot kezében egy csomó [olvashatatlan szó] találtam a lépcsőn. „Öreg létemre így kell költözködnöm!” – sóhajtá. Dékánunkat figyelmeztettem, hogy adjanak ki valahára hirdetményt az előadások megkezdéséről, melyben jóformán senki sem hisz, pedig mához egy hétre már tanítunk, ha lesz kinek. (Idáig 4–5 bölcsész iratkozott be.) Engel Gábort, a Karolina Kórház igazgatóját találom az utcán: cukor után szaladgál, mert sehol sem kap betegei számára, akiket tegnap már szacharinnal próbált ellátni. Hiszen Botfaluról 130 vagon cukrot vittek el az oláhok (s így megjárta a cukordrágító banda is a termelt mennyiség gaz visszatartásával), a katonaság pedig nem tudja elhozni, és a kórháznak átengedni Nagyszebenben rekedt 8 vagon cukrát. Nagyszebenben a tudós ev. lelkész, Schullerus nemcsak helyén maradt, hanem nyomtatott hírlapot is ad ki, s összeszedte és latinra tanítja az ott rekedt diákokat. Megérdemelnék ezek a diákok, hogy ők egyék meg a katonaság ottfelejtett cukrát! – Nálunk a hatóság naponként 15 000 ételadagot oszt ki a menekültek közt, akiknek tulajdonképpen csak 24 óráig volna szabad itt maradniuk, de majdnem mind tovább maradnak, reménykedve, hogy visszatérhetnek. De hát még csak most készülünk valamire. A mind nagyobb számmal gyűlő katonaság számára a kat. gimnáziumot s a szomszéd tanítónőképzőt is újra lefoglalták – ez utóbbit német katonák kórházának –, s a rokkantakat is ma vagy holnap csakugyan továbbviszik, hogy helyet adjanak. – Este tudomásul vettük, hogy az Erd. Múzeum feltételeit (a műkincsek összegyűjtésére nézve) Betegh mód és eszközök hiányában csak részben teljesítheti, ajánltuk tehát, hogy a jegyzékben megjelölt 297 helyet körlevélben szólítsa fel tárgyaiknak megőrzés végett múzeumunkba való beküldésére, s embereink csak oda mennének, ahova kérik őket. Szóval nem történik semmi okos dolog, mert Pósta Béla szerint csak a felelősséget akarják ránk áthárítani a semmittevéssel, Póstát pedig, úgy látszik, politikai ellentétek tartják vissza, hogy Bánffy Miklóssal tárgyaljon. – Az Est szerkesztőjének figyelmét magán levélben hívtam fel, hogy másfél milliós gyűjtéséből juttasson vagy 10 000 koronát a mi szegény székely hallgatóinknak is, kik többnyire földönfutó menekülteknek a fiai. szept. 26. Délután több gépfegyver osztag ment innen a vasútra, nemzeti zászlaján ezzel a felirattal: „Isten segítségével az oláhok ellen”. Petrozsény környékén és Fogaras táján is volt csata; ez utóbbi helyről sebesültek érkeztek. Egy rémhír szerint az oláhok elfogták a segesvári leányiskola menekülő leányait. Annyit tudnak, hogy Segesvár alól az oláhoknak vissza kellett húzódniuk. Ha ellenük hadseregünk is akkora erővel vonul fel, mint amennyire bürokráciája terjeszkedik, akkor nagyban dolgozunk. Katonai irodák ma már a bonctani intézetben is vannak. A prepák Pósta Béla Bástya utcai régiségtárában kaptak helyiséget; valóságos contradictio in adiecto.
