Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1905
80 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1905 ápr. 16. Feleségem tegnap ment ki először, hosszas betegsége után, a városba; én pedig az idén ma tettem meg először házsongárdi sétámat. Voltam Gergely Samunál is, akit a Teleki-oklevéltár I. kötetének javításánál kaptam. Az oklevéltárt tizenkét kötetre tervezik. 28 ápr. 17. Rigler Guszti közli velem Fadruszné ügyvédje, dr. Kilián Tibor levelét (ápr. 12.), melyben elpanaszolja, hogy Pákey Fadrusz halála után se szó, se beszéd, azonnal beperelte az özvegyet: 1) 6000 s néhány száz koronáért, mely 9 év előtt épült villájuk tiszteletdíja; 2) 5000 pár száz koronáért, mint a Mátyás-szobor tervezése stb. körül végzett munkájának tiszteletdíja. Az özvegy úgyszólván védtelen vele szemben, mert Fadrusz és Pákey közt írásbeli szerződés nem volt, „úgyszólván” baráti viszonyban éltek. Ők úgy tudták, hogy Pákey volt a szobortalap vállalkozója, s hogy honoráriumát megtalálta abban a 48 ezer koronában, amit a város a talapzatért kifizetett. Az aktákból azonban, amiket a városi levéltárban elővett, nem tűnik ki, Pákey vállalkozó volt-e vagy sem? Ez kettőjük titka volt, s az egyik meghalt; pedig Pákey ügyvédje, Mihály Józsi, erre alapítja a keresetet. Az özvegynek férje után úgyszólván semmije sem maradt, márc. 28-án villáját is ellicitálták. – Én azonban nemcsak hivatalosan, de Pákey gyakori beszédéből is úgy tudom, hogy Pákey csak itteni képviselője volt Fadrusznak, s a szoborbizottság vele a talapzat ügyében pl. 1901. márc. 20-[án] és ápr. 25-[én], szept. 15-[én] mint ilyennel, május 30-[án] pedig Fadrusszal közvetlenül tárgyalt. Pénzét mindig Fadrusztól s nem a bizottságtól várta, s eleget bántotta, hogy Fadrusz a talapzatra kiutalt 48 000 koronából sem elégítette ki, holott a magáéból fizette Pákey a kő minőségváltoztatása következtében várakozásra kényszerülő kőfaragókat. Azt is sokszor mondta, hogy Jánostól sem kapta meg a villája tervezéséért s egyéb készpénz kiadásáért járó összeget. – Az estét a komáéknál töltöttük; keresztfiunknak 39,5°-os láza van. Arad, ápr. 18. De. Thallóczy volt nálunk s majdnem elindulásunkig maradt. Biztatta feleségemet, hogy küld neki egy példányt saját külön kőnyomatos, de még csak ezután nyomatandó szakácskönyvéből;29 hívott Boszniába, melynek voltaképpen ő a kultuszminisz tere. Mi azonban Aradra jöttünk; a pályaházban Alfréd, otthon pedig Marci és nagy kegyesen a két unoka fogadott. Arad, ápr. 19. Édes jó anyám elhunytának 29. évfordulója. Legyen áldott emlékezete! – Mezőhegyesről bejött Spilka Zsiga sógorom, s vele és néhány kollégámmal sörözgetve stb. telt el a nap. Arad, ápr. 20. Sanyikával, az én kedves kis barátommal, először jelentem meg az utcán; s ami fő, mindketten a magunk lábán jártunk; voltunk Hegedűs és Ábrai bácsiéknál, akik 28 Gergely Sámuel (szerk.): A Római Szent Birodalmi Gróf Széki Teleki család oklevéltára. Teleki Mihály levelezése, 1656–1679. 1–8. köt. Bp., 1905–1926. 29 A könyv megjelenése nem ismert, Takáts Sándor szerint Thallóczy tulajdonában volt egy Jo Gazda Aszszony az az Jo Gazda Aszszonyt illető házi szükségre valo hasznos könyv c. 18. sz. végi, Kolozsvárhoz köthető kéziratos szakácskönyv, amit jelenleg az Országos Széchényi Könyvtár őriz (OSZK Quart. Hung. 3687.). Vö.: Takáts Sándor: A kertek termésének feldolgozása a XVI. és a XVII. században. Budapesti Szemle, 224. köt. 1932. 650. sz. 43. p. és Füreder Balázs: A XVIII. századi kéziratos magyar szakácskönyvek tartalomjegyzéke. Lymbus , 2009. 376–384. p.
